Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Tilcsik György: Egy "ismeretlen" topográfiai leírás Magyarországról az 1820-as évek elejéről. Michael Kunits műve és Vas vármegyei adatai
Fülöp herceg, és 23 település Batthyány Ferenc és Batthyány János, 11 település - közöttük Németújvár mezőváros - pedig hármuk közös tulajdonát képezte, utóbbiak oly megosztásban, hogy 50% a herceget, 25-25% a két grófot illette. A birtokközpont, Németújvár nem túlságosan részletező leírása hangsúlyozza, hogy a mezőváros lakói a föld- és a szőlőművelés, valamint az iparűzés mellett kereskedelemből élnek, és ebben nagy szerep jut a helyben lakó zsidóknak, akik elsősorban a gyapjú-, a bőr- és a gubacskereskedelemben járnak élen.56 Kunits ugyanakkor említést tesz a mezővárosban és az uradalom más településen élő, nagyszámú cigány népességről, akikről a következőket tartotta fontosnak rögzíteni: „Itt szolgálatra és hasznos munkára fogják őket, miáltal ez a csavargó nép rendhez és szorgalomhoz szokik, és a polgári társadalom számára hasznos lesz”57 A leírás az uradalom mezei gazdálkodását tárgyalva megjegyzi, hogy a parasztok szorgalmának köszönhetően minden gabonaféle megterem, és azok között kiváltképpen a búza kiváló minőségű. Kukoricát, hajdinát, dohányt és lóherét is termesztettek, és az állattenyésztés is figyelemreméltó volt: az uradalmi majorokban több, mint 600 szarvas- marhát és több, mint 6000 nemesített juhot tartottak. Az uradalom 15.000 holdat kitevő erdőségei szépen jövedelmeztek, hiszen a szükséges épületfa- és tűzifa biztosítása mellett a gubacs és a makk értékesítéséből jobb években 10.000 forint folyt be a pénztárba. Hasonlóan nagyon jelentős szerepet vitt mind az uradalom gazdálkodásában, mind pedig a jobbágyok bevételeiben a bortermelés. A nagyterületű uradalom sok és különböző minőségű szőlőheggyel rendelkezett, és szinte mindegyikben a földesúr és az úrbéres parasztok is bírtak szőlőt. Az uradalom éves bortermése elérte a 10.000 akót,58 és a beszámoló megjegyezte, hogy annak nagy részét, hasonlóan a gabonához, a dohányhoz és a szarvasmarhához, Stájerországban értékesítették. E szakasz zárásaként a leírás szól az uradalom területén működő liszt- és fűrészmalmokról, a hegyekben folyó kőbányászatról és mészégetésről, továbbá számbaveszi az uradalom folyóit és patakjait, majd pedig - hangsúlyozva az emberi tényező nagy szerepét - név szerint is megemlíti a hercegi, illetőleg a grófi gazdaság élén álló két, nagy tapasztalatokkal rendelkező tiszttartót: Bedőcs Istvánt és Kirchlechner Mátyást. Kunits ezután a németújvári uradalomban rendelkezésre álló adottságokat és az alkalmazott módszereket alapul véve összehasonlítja az úgymond német és a magyar mezei gazdálkodást. Meggyőződése szerint a magyar Alföldön elegendő mennyiségű, bőventermő, könnyen művelhető szántóföld és megfelelő nagyságú marhalegelő áll rendelkezésre, ellenben a németújvári uradalomban élő - értsd német - paraszt szántóföldje mennyiségileg kevés, minőségére nézve gyenge vagy silány, miután többségében hegyes és köves, nehezen megművelhető, marhalegelőjének területe pedig kevés. Ennek következtében a magyar paraszt nyugodtan ugaroltathat, ellenben a német váltógazdálkodást kénytelen folytatni; a magyar viszonylag kevés erőfeszítéssel, olykor pazarolva műveli földjét, míg a német csak igen fáradtságos munkával és szorgalmas trágyázással, a hegyvidékeken vízlevezető árkok létesítésével, egyszersmind minden darab területet kihasználva gazdálkodik. Kunits e furcsa - az eltérő földrajzi adottságokat az etnikai 56 Kunits, 1824. 156-168. p. 57 Kunits, 1824. 168. p. 58 Akó: híg űrmérték. 1 pozsonyi akó = 53,72 liter. Bogdán, 1991. 35., 145-147., 586. p. 50
