Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Söptei Imre: A közösség szolgálatában. A Kőszegi Evangélikus Nőegylet története, 1864-1949
Az állami gondoskodás 1920 után folyamatosan korlátozta munkájukat, de önállóságuk is részben veszélybe került. Ez nem volt meglepő, hiszen a nagypolitika olyan kijelentésekre ragadtatta magát, mint Vas József miniszter tette egy éppen a filantrópiával kapcsolatos kötet előszavában: „Nem vagyok elragadtatva attól a jelenségtől, hogy szinte megszámlálhatatlan sokaságú egyesület működik a szegénygondozás terén, ritkán nagyvonalúan, sokszor feleslegesen, néha károsan.”28 E nyílt, központosító szándékkal, amely nem vette figyelembe a helyi sajátosságokat és nem érzékelte, hogy legközelebb ott van a segítség, ha valakinek éppen a szomszédja látja sanyarú helyzetét. Még az adományok megszerzésében is komoly konkurenciával kellett számolni, éspedig, olyan, kormányzati szinten létrehozott vagy az állam által támogatott intézményekkel, mozgalmakkal, mint a Stefánia Szövetség, Magyar Asszonyok és Lányok Szövetsége, Zöld Kereszt, vagy a Horthy Miklósné neve alatt indított segélymozgalom.29 Ebben a politikai ellenszélben tette tovább dolgát a régi megszokott módon a Kőszegi Evangélikus Nőegylet, és erejéhez mérten támogattta a saját és a más közösségekhez tartozó szegényeket. A jegyzőkönyvek, az iratok és a sajtóbeszámolók ugyanakkor csak rejtve tudósítanak az egyesület hatalmas közösségmegtartó, sőt -szervező tevékenységéről. Miként 1866-ban sem tiltakoztak a felekezeti elkülönülés ellen, úgy a saját közösségükön belül sem találtak kivetnivalót abban, hogy ha valakik a segítség más formáját helyezve előtérbe alapítottak egyesületet. Az 1899-ben alapított Kőszegi Diakonissza Egyesületet, amely elsősorban a betegek ápolását és támogatását tűzte célul, nemcsak rendszeresen segélyezték, hanem az erők egyesítése okán a mindenkori diakonissza nővért saját egyesületük választmányi tagjává tették. A közösség szervezéséhez tartozó tevékenységnek tekinthető az is, hogy az ifjúsági, lényegében fiú egyesülettel is folyamatos jó kapcsolatot tartottak fenn. Együtt szerveztek bizonyos programokat, például farsangi bálokat. Leginkább előremutató cselekedetük azonban egyértelműen az volt, hogy 1928-ban létrehozták azt az egyesületet, amely saját munkájuk továbbvitelét biztosította: a Kőszegi Evangélikus Leányegyletet. Az 1. világháború utáni, leginkább válságos évek mutatták meg az asszonyok szervező erejét, hiszen alaptevékenységük mellett alaposan kivették részüket a gyülekezet életéből is. 1926-ban elhatározták, ha már új templomot nem tudtak építeni, a régit alaposan re- nováltatják. A nagy kampány eredményeként kívül-belül megújult a templom, bevezették a villanyvilágítást, sőt az újjászentelés alkalmával Kőszegen elsőként felavatták az 1. világháborúban elesettek hősi emléktábláját, amit szintén a nőegylet finanszírozott, de emellett kivették részüket a harangtorony és a harangok árának összegyűjtéséből is. Az 1920 utáni korlátozások ellenére is jól működő egyesület még nagyobb kihívásokkal került szembe 1945 után. Bár az első évek reménykeltőek voltak, a politika még a korábbinál is jobban korlátozta a civil kezdeményezéseket. Ez azt eredményezte, hogy bár önkéntesen, de egyértelműen erős felső nyomásra, az egyesület 1949-ben, életének 83. évében feloszlatta magát.30 28 Vas József: „A filantrópia az evangélium gondolata...” In: A magyar filantrópia könyve. Szerk. Béry László. Bp., 1929. 5. p. 29 VaML KFL Pm. ir. 80/1936. 30 KEEL KEN Jkv., 1949. május 29. 430
