Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Melega Miklós: A női szerzetesrendek megtelepedése Szombathelyen a dualizmus korában
MELEGA MIKLÓS A NŐI SZERZETESRENDEK MEGTELEPEDÉSE SZOMBATHELYEN A DUALIZMUS KORÁBAN BEVEZETÉS Vas vármegyében a 19. század végén a különböző női szerzetesrendekhez tartozó nővérek számos településen jelen voltak. Nagyobb létszámot tömörítő zárdák Kőszegen és Vasváron léteztek, ezeken felül kisebb méretű, a hierarchiában alacsonyabb szintet képviselő, korlátozott jogokkal rendelkező úgynevezett „társházak” működtek még Belatincon (ma: Beltinci, Szlovénia), Kiscellben (ma: Celldömölk), Kőszegen, Lékán (ma: Lockenhaus, Ausztria), Pinkafőn (ma: Pinkafeld, Ausztria), Rohoncon (ma: Rechnitz, Ausztria), Sárváron és Szentkirályon (ma: Szombathely). A vármegye és egyúttal az egyházmegye székvárosában, Szombathelyen ugyanakkor érdekes módon még társházakat sem lehetett találni, csupán az Emberbaráti Egylet kórházában, illetve a papnevelő intézetben tevékenykedő irgalmas rendi nővérek mindössze 9 fős csoportja biztosította az apácák jelenlétét a városban. A domonkosok, ferencesek, majd a premontreiek férfi ágainak évszázadokkal korábban történt megtelepedésével és rendházépítésével ellentétben a női szerzetesrendek zárdaalapítására Szombathelyen meglehetősen későn, csak a 20. század első évtizedében került sor, a megye számos kisebb településéhez viszonyítva jelentős időbeli elmaradással. Erre a megkésett- ségre nehéz magyarázatot találni, bár - mint a későbbiekben látni fogjuk - az események alakulásáért, az elhúzódásért némi felelősség Szombathely városvezetését is terhelte.1 Az apácazárdák alapítására vonatkozóan korábban is történtek már célirányos kutatások - amelyek közül első helyen Kiss Mária vizsgálatai említhetők -, az eredmények azonban publikáció formájában eddig még nem láttak napvilágot. Az alábbi tanulmány ezt a hiányosságot igyekszik pótolni.2 A téma feldolgozását megelőző adatgyűjtés során kezdetben a 20. század elejére fókuszáltunk, ám a felszínre kerülő új információk nyomán a kutatás időhatárát egyre jobban tágítani kellett. A szálakat felfejtve először úgy tűnt, hogy az 1880-as évekig szükséges visz- szanyúlni, de később világossá vált, hogy az előzmények egészen a kiegyezés évéig, 1867-ig 1 A női szerzetesrendek közül 1903-ig a következők voltak jelen Vas vármegye területén: Árpádházi Szent Margitról Nevezett Domonkos Nővérek (Kőszeg, Vasvár), Páli Szent Vincéről Nevezett Irgalmas Nővérek (Kőszeg, Léka, Pinkafő, Sárvár, Szombathely), Szent Keresztről Nevezett Irgalmas nővérek (Be- latinc, Körmend, Szentkirály, Szombathely), Isteni Szeretetről Nevezett Nővérek (Kis-Cell), Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek (Rohonc). A férfi szerzetesrendek közül Szombathelyen a Szent Ferenc Rend konventjét 1360-ban, a Szent Domonkos Rend konventjét 1638-ban, a Premontrei Rend társházát 1808- ban alapították. V.ö. A szombathelyi püspöki megye papságának névtára, 1903. (továbbiakban: Névtár, 1903.) Szombathely, 1903. 138-148. p.; Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár (továbbiakban: SZEL) Acta Cancellariae (továbbiakban: AC) 141/1890., 214/1890., 1702-1703/1890, 2144-2145/1890., 2138/1891., 2384/1891., 2752-2753/1906., 3465/1906. 2 Kiss Mária: Domonkos-rendi nővérek Szombathelyen. Kézirat. [Szombathely, é. n.] 5. p.; Vő: SarutlanNői Karmelita Közösség. Kézirat. [Szombathely, é. n.] 6. p.; Beliczky Agnes: A karmelita rend Szombathelyen. Szakdolgozat. Szombathely, 1996. 47 p. 431
