Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
OSSZEFOGLALAS A fentebb több-kevesebb részletességgel ismertetett, Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt a 19. század első felében - amelyek közül az első 1814-ben kezdődött és fejeződött be, míg az utolsó 1845-ben indult és a következő évben zárult - gyermekgyilkosság gyanúja miatt indított perek - amelyek legfontosabb adatait az 1. táblázat tartalmazza - tanulságai meglátásunk szerint a következők: A hét közül egy perben - mégpedig a Szabó Anna elleniben - vád képviselője által felsorakoztatott tények, bár a szülés nagyon is gyanús körülmények között ment végbe, nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy a bíróság csecsemőgyilkosság miatt ítélje el a vádlottat. A Czelinger Mária elleni per során egyértelműen kiderült, hogy a megszületett csecsemő életképtelenül jött a világra, így az anyát - feslett életmódja, továbbá amiatt, hogy a halott csecsemőt több napig rejtegette - azzal büntették, hogy születési helyére toloncolták vissza. Erősen eltért a többitől Németh Mária és a Szalai Erzsébet elleni eljárás, mivel az előbbi esetben közel 4 hónap telt el a gyermek megszületése és holttestének megtalálása között, így annak vizsgálata során nem derülhetett ki, hogy az újszülött élve jött-e a világra, illetőleg, hogy mi volt a halál oka, a második esetben pedig miután csecsemőjét az anyja állítólag a Perintbe dobta, ugyancsak nem lehetett kideríteni, hogy a gyermek élve vagy halva született. így egyik perben sem tudta a vád a gyilkosságot bizonyítani, ám Németh Máriát a terhesség eltitkolásért és újszülöttjének gyanús elrejtése miatt, Szalai Erzsébetet pedig gyermekének vízbe dobásáért, és házasságon kívüli kapcsolat során harmadízben történt teherbe eséséért egyaránt 2 év börtönbüntetésre ítélték. A további három esetből egyben a vádlott maga is elismerte tettét (Gazsi Éva), kettőben (Kónya Julianna, Prépost Éva) pedig a tagadás ellenére a tanvallomások és az orvosi szakvélemény egyértelműen igazolták a csecsemőgyilkosság tényét. Az vád alá helyezett hét - hat római katolikus és egy evangélikus -, családi állapotára nézve egységesen hajadon nő közül hat Vas (Szombathely, Vép, Ják, Felsőmesteri, Herény és Apáti), egy pedig Zala vármegyében (Keszthely) látta meg a napvilágot. Egy kivétellel valamennyien önálló életvitelt folytattak, és vagyontalan szolgálóleányként, azaz a mezővárosi társadalom alsó szegmenséhez tartozó személyként keresték nem könnyű kenyerüket. A kivételt jelentő, amúgy helybeli születésű leány, iparűzéssel foglalkozó és városi polgársággal rendelkező apjával és anyjával élt közös háztartásában. A hölgyek közül a többség, nevezeten öt hajadon életkora a vád alá helyezésük időpontjában - az aktuálisan betöltendő életéveket tekintve - 23 és 27 közé esett, míg a legifjabb (Czelinger Mária) alig 21, a legidősebb (Szalai Erzsébet) is alig töltötte be 30. életévét, de megjegyzendő, hogy kihallgatásuk során - a csecsemőjét életképtelen koraszülöttként világra hozó Czelinger Máriától eltekintve - valamennyien jóval fiatalabb- nak állították magukat tényleges életkoruknál. A nyilvánvalóan az enyhébb büntetés reményében „letagadott” évek száma 3 és 7 között változott. Ugyanakkor viszonylag fiatal koruk ellenére, négy leánynak nem az ellene indított perben tárgyalt eset volt az első terhessége. Hármuknak egy-egy gyermekük született már korábban, és egyikük, nevezetesen Szalai Erzsébet már kétgyermekes anyukaként került újólag másállapotba, a fentiekből következőleg mindannyian házasságon kívüli kapcsolat nyomán. 417
