Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
Erre figyelemmel ugyanakkor több mint meglepő, hogy a hét közül hat vádlott kihallgatása során feltették ugyan nekik azt a kérdést, hogy segített-e nekik bárki is tettük elkövetésében, illetőleg, hogy tanácsolta-e valaki is, hogy újszülöttjüket megöljék, de csak egyiküket, Kónya Juliannát faggatták arról, igaz nem túl vehemensen, arról, hogy ki volt vagy lehetett a megszült gyermek apja. A leány végül nem adott választ, így egyedül Szalai Erzsébet gyermekének apja neve ismeretes, aki kérdés nélkül, pontosabban egy nem arra irányuló kérdésre adott válaszában nevezte meg az apát. Ha a hét perbefogott leány előéletét vizsgáljuk, közülük csupán egy került ösz- szeütközésbe a törvénnyel és kapott már büntetést: Kónya Julianna azonban egy igazi, „nehézsúlyú” visszaesőnek minősíthető, hiszen - mint az fentebb kiderült - egy korábbi kapcsolata nyomán született gyermeke meggyilkolása miatt kapott 2 éves börtönbüntetése alatt esett ismét teherbe, hogy azután a vármegyei tömlöc elhagyása után 2 hónappal megszülje és megölje második gyermekét is. Ha szemügyre vesszük, hogy a szombathelyi törvényszék elé került hét eset során a szülés folyamata hol ment végbe, illetőleg annak nyomán a feltételezett csecsemőgyilkosság hol történt, és amely helyszínek megválasztásában nyilvánvalóan az anyáknak döntő és meghatározó szerepe jutott, szembetűnő - és ez nyilvánvalóan az eltitkolás szándékára utal hogy csak két esetben (Szabó Anna, Prépost Éva) történt a szülés szokásosnak mondható körülmények - lakószobában és ágyban - között, míg a többi ötből kétszer az árnyékszék, egyszer-egyszer pedig a városházi konyha, egy pajta szolgált a szülés helyszínéül, és egy alkalommal pedig szabad ég alatt, a kert végében hozta világra gyermekét az anya. Hasonlóan szórt képet kapunk, ha azt vizsgáljuk, hogy az anyák milyen módon ölték meg csecsemőiket, illetőleg segítették elő biztos pusztulásukat. Mint előzőleg említettük, a hétből egyetlen olyan ügy akadt, nevezetesen Czelinger Máriáé, amellyel kapcsolatban az orvosi szakvélemény alapján - miszerint az anya életképtelen koraszülött gyermeket hozott világra - teljes bizonyossággal állítható, hogy nem történt gyilkosság. Szabó Annát pedig, mint emlékezhetünk, - mai kifejezéssel élve bizonyítottság hiányában - mentette fel Szombathely Város Büntetőtörvényszéke a gyilkosság vádja alól, jóllehet nagyon is gyanús körülmények között - több olyan személy, akik jelen voltak szülésnél, nem érzékelték annak megtörténtét - hozta világra, állítása szerint halvaszületett gyermekét, és akiről az orvos azt állapította meg, hogy köldökzsinórja nem vágták el. Ez pedig, ha bizonyos, a megszületéstől eltelt, nem túl hosszú időn belül nem történik meg, az az újszülött kivérzéséhez vagyis halálához vezet. A maradék öt esetből kettőben (Kónya Julianna, Németh Mária) az árnyékszékbe dobta és így annak megfulladását okozta, egy esetben (Prépost Éva) úgy vágta vagy szakította el a köldökzsinórt, hogy azt előtte nem kötötte el, amelynek következtében gyorsan elvérzett a kicsi, egy esetben (Gazsi Éva) matraccal, dunyhával és párnákkal fojtotta meg, egyben (Szalai Erzsébet) pedig vízbe dobta gyermekét az elvetemült anya. Németh Mária ügyét - amelynek során csak több, mint 4 hónap múltán derült fény a csecsemő halálára - leszámítva, a szülést követően viszonylag gyorsan, három esetben még aznap, egyszer másnap, és kétszer 3 nap múltán a gyermekét világra hozó leánya környezete felfedezte a szülés tényét, ami arra enged következtetni - hogy bár minden esetben törekedtek rá - az anyáknak végül is nem sikerült terhességük tényét szűkebb 418
