Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
sára, valamint fiúgyermekének tudatos és szándékos elpusztítására törekedve, 5 hónapos magzatát . mesterségesen méhében elveszteni, és ek[k]éppen az Isteni és világi törvényeknek, sőt a természeti ösztönnek ellenére is magát egy a legundokabb vétek[ne]k mocskával megfertó'ztetni semminek állétotta légyen.”180 A városi ügyész ezt követően álláspontja igazolására - kérve azok meghitelesítését - becsatolta a Czelinger Mária kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvet, Kovács János sebész a csecsemő és édesanyja megvizsgálásáról készült szakvéleményét, továbbá Schechtel Katalin és Schechtel Jozefa tanúvallomását, és az azokban foglaltak alapján azt indítványozta, hogy a szolgálóleányt Szombathely Város Büntetőbírósága a Praxis Criminalis 2. része 67. cikkelye értelmében hóhér pallosa által történő fejvesztésre ítélje.181 Ezután felolvasták a Czelinger Mária kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet, Kovács Sándor sebész szakvéleményét és a tanúvallomásokat. Miután valamennyi érintett személy fenntartotta az okban foglaltakat, az iratokat meghitelesítették,182 majd pedig a védelem kapott lehetőséget álláspontja kifejtésére. Szenczy Imre védőbeszédének kezdetén Czelinger Mária fiatal korával, nem kellő műveltségével, neveltetésbeli hiányosságaival igyekezett magyarázni, hogy engedett a csábításnak, egyúttal kijelentette: „A világnak mostanyi felvilágosdottsága, hála az égnek, már annyira terjed, hogy az ilyes, sokszor csak gondolatlanságból eredeti hibát elnézvén, azt úgy, amint kell, inkább az emberi gyarlóságnak tulajdonítja, mintsem hogy kemény büntetések által a köztársaságnak veszedelmessé tenné.”183 E gondolatot folytatva, a védő leszögezte, hogy az a szolgálóleánynak egyszerűen nem volt magyarázható oka, hogy a terhére rótt bűnt elkövesse, és azt nem is követte el. A városi alügyész ezután áttért Czelinger Mária elleni vádak tételes cáfolatára. Ennek első elemeként először Köllisz Andrásné és leánya, Kamper Jánosné Köllisz Borbála vallomását idézve egyrészt rámutatott, hogy nem felel meg az igazságnak az az állítás, miszerint a szolgálóleány tagadta volna terhességét, másrészt pedig hangsúlyozta, hogy a gyermek megszületése Kölliszné és leánya jelenlétében történt, akik azt vallották, hogy a csecsemő fejletlenül és halva született, és - nem mellesleg - ezt támasztja alá a sebészi szakvélemény is. Szenczy Imre emellett felhívta a figyelmet, hogy Tuska Vencel vargamester nyilatkozata is egyértelműen azt igazolja, hogy Czelinger Mária nem titkolta terhességét, és a szülési fájdalmak jelentkezésekor bábához akart fordulni. Mindezek alapján a védelem kijelentette, hogy a szolgálóleánynak csupán az róható fel, hogy halvaszületett csecsemőjét elrejtette. Ezt Szenczy Imre - hivatkozva Schechtel Katalin és Schechtel Jozefa vallomására - azzal magyarázta, hogy Czelinger Mária a szülés után több napig a szobájában tartózkodott, és azt csak élelemszerzés céljából hagyta 180 Uo. 181 Uo. 182 VaML Szvkt. TBp. CzM Pir. Pm. „A” Czelinger Mária vallomása. Szombathely, 1830. július 8., „B” Kovács János szakvéleménye. Szombathely, 1830. július 29., „C” Schechtel Katalin és Schechtel Jozefa vallomása, Szombathely, 1830. július 26., Köllisz Andrásné Reimond Anna és Kamper Jánosné Köllisz Borbála vallomása. Szombathely, 1830. július 26., Tuska Vencel vallomása. Szombathely, 1830. július 31. Itt jegyezzük meg, hogy Schechtel Katalin és Schechtel Jozefa közösen tett vallomására vélhetőleg figyelmetlenségből nem vezették rá azt a tényt, hogy azt az érintett tanúk jelenlétében felolvasták a bíróság előtt, és azt sem, hogy két tanú milyen - csaknem biztos, hogy megerősítő - nyilatkozatot tett azok tartalmát illetően. 183 VaML Szvkt. TBp. CzM Pir. Pjkv. 1830. július 31. 408
