Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
A következő, azon logikus felvetésre, hogy nem félt-e attól, hogy árnyékszékbe esett gyermeket valaki felfedezi, a leány úgy reagált, hogy az az árnyékszék, ahol megszülte gyermekét zárható volt, és csak gazdája és annak felesége, illetőleg ő használhatta, ugyanakkor erősen betegeskedő gazdasszonya nem járt ki az udvarra, Martinkovics József pedig csak igen ritkán tartózkodott otthon, így azt remélte, hogy a csecsemő testét a víz továbbviszi a pöcegödör tartalmával együtt. A kihallgatást végző esküdt minden részletet ismerni akart és ezért tovább faggatta a leányt, aki elmondta, hogy ő nem vágta el a köldökzsinórt, hanem az akkor szakadt el, amikor a kisgyermek az árnyékszékbe esett, majd pedig amikor a visszament a házba, a méhlepény is meglett, amit ő a sütőkemence lukjába a szemét közé dobott. Dél felé Németh Mária kiment az árnyékszékre, és azt tapasztalta, hogy a csecsemőnek már csak a lába állt ki a mocsokból. Másnapra pedig már nem lehetett látni a kisgyermek testét, miután az elmerült az ürülékben. Orczy Imre ekkor azt tudakolta a leánytól, hogy ha ő 1 hétig betegeskedett, akkor a kemence lukját ki takarította ki, és az illetőnek nem tűnt-e fel a méhlepény. Német Mária elmondta, hogy egy Horváth József nevű rab járt naponta söpörni és takarítani Martinkovicsékhoz, ám nem tudja, hogy észrevett-e valamit is. A szolgálóleány az azt firtató kérdésre kijelentette, hogy egyedül követte el tettét, és senki nem kényszerítette arra, hogy születendő gyermeke ellen tegyen bármit is, arról pedig nem tehet, hogy gyermeke még a méhében elpusztult, és halva született. A zárókérdésre adott válaszában Németh Mária közölte, hogy korábban sem letartóztatva, sem büntetve nem volt.91 A kihallgatást megtörténte után napra pontosan 2 héttel, 1821. június 13-án kezdődött meg Németh Márai elleni büntetőper. A törvényszék az elnök Panker József, a szombathelyi püspöki uradalom ügyésze mellett további nyolc tagból - a város bírája, jegyzője és aljegyzője, valamint három belső- és két külsőtanácsosa - állt. A felperes közvádló feladatát Tóth Imre, városi alügyész, a védelem teendőit - bár a források név szerint nem említették, minden valószínűség szerint - Ritter József városi alügyész látta el.92 Vádbeszédében Tóth Imre Németh Mária erkölcstelen életvitelének - amelynek bizonyítékául megemlítette, hogy 1820-ban már második alkalommal került törvénytelen kapcsolat következtében másállapotba - taglalásával kezdte, majd pedig kijelentette, hogy a szolgálóleány nem kérve segítséget, gyermekét titokban, az árnyékszéken hozta világra, majd pedig az újszülöttet a mocsokba dobta, és így „... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett .. .”.93 Ezután Tóth Imre bemutatta Németh Mária vallomásáról készült jegyzőkönyvet, valamint Pfaff Sebestyén, Vas vármegye fősebésze szakvéleményét, és kérte azok meghitelesítését, majd az azokban foglaltak figyelembevételével azt indítványozta, hogy a bíróság Németh Máriát a Praxis Criminalis 2. része 66. cikkelyében foglaltak alapján hóhér pallosa által történő fejvesztésre ítélje.94 91 92 93 94 Uo. VaML Szvkt. TBp. NM Pir. Perjegyzőkönyv (továbbiakban: Pjkv.) Szombathely, 1821. június 13. Uo. Uo. 389
