Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
Ebben a fősebész egyrészt leszögezte, hogy a kisfiú kifejlett és időre született csecsemőként jött a világra, amit rövid vörös haja, valamint a kezén és lábán lévő körmök igazoltak, másrészt azonban miután az apró test - amely február 5. és május 28. között volt a pöcegödörben - már erőteljes bomlásnak indult, nem tudta megmondani, hogy a gyermek milyen súllyal, és azt sem, hogy élve vagy holtan jött a világra.88 Németh Máriát másnap, május 30-án Orczy Imre, Vas vármegye esküdtje hallgatta ki. A leány az ilyenkor szokásos első kérdésekre, amelyek születési helyére, életkorára, foglalkozására, családi állapotára, vallására, és vagyoni helyzetére, valamint letartóztatásának idejére, helyére és körülményeire irányultak, egyetlen pont kivételével pontos és korrekt választ adott. Életkorát illetően igyekezet magát a ténylegesnél jóval fiata- labbnak feltűntetni, hiszen állítása szerint 20 éves volt, vallójában azonban már a 24- et is betöltötte. Teherbeesésének időpontját nem tudta megmondani, annyit azonban közölt, hogy az előző év Szent Mihály napja táján, a hasában érezhető keménységből következtetett arra, hogy másállapotba került, azonban azt nem érezte, hogy méhében megmozdult volna gyermeke. Németh Mária tagadta, hogy bármilyen módon is törekedett volna magzatának elpusztítására, ugyanakkor elmondta, hogy terhessége alatt szüntelenül fájt a feje és állandó hascsikarás gyötörte, de nem vett be semmiféle gyógyszert. Ezután Orczy Imre előbb arra kérdezett rá, hogy a leány környezetében ki tudott terhességéről, illetőleg, hogy kinek beszélt arról, majd pedig a szülés körülményeiről faggatta Németh Máriát. A leány állítása szerint ő maga senkivel sem közölte, hogy gyermeket vár, azt pedig, hogy a vele egy házban lakók vagy mások közül ki vette észre rajta terhességét, nem tudta megmondani, mivel neki senki nem szólt arról.89 A szülés lefolyásáról a leány a következőket vallotta: „... hogy nem oly sok fájdalmak és nehézségek között történt meg a mostani gyermekszülésem mint az előbbeni, amikor három napokig is szüntelen bajmolódtam és szenvedtem, most pedig csak a nagy fejfájás, hányás és hasmenés erőltetése vévén engem kömyül, melyért szünet nélkül az ámyékszékre kelletett mennem, és jól emlékszem, hogy regveli időben, ugyan a nagy hasmenésért az ámyékszékre ballogván, ottan arra egészlen reáültem és egy nyögés és erőltetés után szültem el a gyermeket, mely az ámyékszékbe esett. Nem bírván magamat, azután a falnak dülleszkedtem és lenéztem az ámyékszékbe, látván, hogy az elszült gyermek feketés lévén, eleven nem volt, a szobába bémentem és lefeküdtem az ágyba, azon szobában, melyben az asszonyom is hált.”90 Emellett a leány kijelentette, hogy - jóllehet a szülés után 1 hétig betegeskedett - nem szólt senkinek, hogy mi történt, és azt sem tudta megmondani, hogy feltűnt-e valakinek a rajta végbement nyilvánvaló változás. A leány vallomásából kiderült, hogy - miután állítása szerint nagyon gyorsan világra jött és az árnyékszékbe esett csecsemője, és annak testét elborította a mocsok, nem tudta megállapítani annak nemét. Orczy Imre kérdésére, hogy miért nem vette ki a pöcegödörből a gyermeket, Németh Mária azzal védekezett, hogy a csecsemő már nem élt, de gyorsan hozzátette, hogy a gyermeket sem megfojtani, sem pedig más módon elpusztítani nem állt szándékában. 88 VaML Szvkt. TBp. NM Pír. Pm. „B”. Pfaff Sebestyén szakvéleménye. Szombathely, 1821. május 29. 89 VaML Szvkt. TBp. 52. NM Pír. Pm. „A”. Németh Mária vallomása. Szombathely, 1821. május 30. 90 Uo. 388
