Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Katona Attila: Ebadó - kutyavilág. Az ebek "önkéntes" hozzájárulása Vas vármegye fejlődéséhez a 19. és a 20. század fordulóján

közbiztonságot, sőt a kedvtelésből tartott kutyáknál ez legritkábban szokott előfordulni."6 A döntéssel kapcsolatosan mindenképpen feltűnő az egyenlőség elvének érvényesítése. Függetlenül ugyanis attól, hogy kicsi vagy nagy, munka- vagy vadászkutya, évente 1 forintot volt köteles fizetni a kutya gazdája egy olyan társadalomban, ahol az egyenlőtlenség elvének alkalmazása axiómának számított, és ahol jogtudósok is vitatták, hogy mit is jelent a törvény előtti egyenlőség.7 Ott a kutyák világában egy csapásra megvalósították az egyenjogúságot. Más szempontból figyelemreméltó az adótudatosság, az adófilozófia. Sem akkor, sem később nem vitatták az adó bevezetésének indokát, racionalitását. Úgy tűnik sikerült olyan érvet/érveket találni, - a veszettség elleni küzdelem - ami a kutyatartók számára is elfogadható tette a terhet. Miközben azt feltételezzük, hogy a döntéshozók jelentős része, a vármegyei „atyák” is érintettek lehettek a verdikt következményében. (Érdemes ugyanakkor felhívni a figyelmet arra is, hogy a módosított rendeletben állatvédelmi kötelezettségeket is megfogalmaztak a kutyatulajdonosokkal szemben.)

A bevezetett adó a korabeli adózási elvek alapján a közvetlen fogyasztási, az úgynevezett fényú'zési adók kategóriájába tartozott, függetlenül attól, hogy mai tudatunkban a fényűzéshez másfajta képzetek kötődnek, mint az ebtartás egy falusi háztartásban.8

A részletesen kidolgozott szabályrendelet első és legfontosabb paragrafusai az adózás technikai végrehajtásáról intézkedtek. Mint említettük, évente 1 forintot kellett fizetni egy kutya után a tulajdonosoknak. Pontosan rögzítették ennek lebonyolítási menetrendjét, és ami nagyon fontos, hogy érdekeltté tették a községbírákat a szabályrendelet betartásában azáltal, hogy a befolyt összeg 10%-a őket illette meg.9 A jogszabály hatálya a vármegye több mint 600 településére terjedt ki, Szombathelyre és Kőszegre azonban nem. Ugyanakkor az utóbbiakat felszólították, hogy e téren tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A rendelet 23. §-a értelmében a befolyt összeget egy külön alapba kellett elhelyezni, amiből azon vagyontalan emberek gyógyászati kezelési költségeit fedezték, akiket veszett kutyák martak meg. Előzetes kalkulációkat nem végeztek az így várhatóan befolyó összeg nagyságáról.

A vármegye döntéshozóinak terve szerint 1887. január 1-jén lépett volna életbe a rendelet, ám a Belügyminisztérium keresztülhúzta e számításokat, és élve felülbírálati jogával, korrekciókat kért és javasolt, amely változtatásokra a törvényhatóság hajlandónak is mutatkozott. Ezért 1887 novemberében úgy módosították a szabályzatot, hogy 50%-kal csökkentették az adóterhet azon „hátrányos helyzetű” ebek esetében, akik külső majorokban, tanyákon, külterületen éltek és „szolgáltak”, és e mérséklés

6 VaML Vas vármegye közgy. jkv. 951/1886.

7 Nagy Ernő: Magyarország közjoga. Államjog. Bp., 1901. 123-124- p.

8 A korabeli adőjogászok szerint ez az úgynevezett fényűzési adók közé tartozott, mivel csak azokat sújtja, akiket meg akarnak adóztatni. A német területeken is működött ez az adófajta, ahol az állam és a községek osztoztak a bevételek felett. Nálunk ez egy eszköz volt az állategészségügyi szabályozás terén. Mariska Vilmos: Az államgazdaságtan kézikönyve. 5. átdolg. kiadás. Bp., 1905. 385. p.

9 Az adóbehajtásnál pragmatikus szempontok játszottak szerepet, január-februárban az újonc jutalékkal egyidőben kellett beszedni, hogy ne kössön le nagy segéderőt. 2-7. §. VaML Vas vármegye közgy. jkv. 951/1886. Azok, akik évközben szerezték be az ebeket, 8 nap után kellett az adót megfizetni, a befizetésről szóló nyugtatványokat 3 évig kellett megőrizni. VaML Vas vármegye közgy. jkv. 1045/1887.

258