Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Söptei Imre: Kőszeg város gazdasága az 1725. évi adóösszeírás tükérben
kötelezettségét.21 A háziadó összegének megállapítása és kivetésének módja soha nem szerepelt az országgyűlés tárgyai között, hanem ezt a vármegyék és a városok maguk végezték el, a Helytartótanács felügyelte alatt.22 AZ ADÓJEGYZÉKEK ÖSSZEÁLLÍTÁSA, AZ ADÓ KIVETÉSE ÉS BESZEDÉSE Nem tekintjük feladatunknak, hogy az adóösszeírások elékészítésének, az adó kivetésének és beszedésének egyes fázisait ismertessük, ezért csupán röviden utalunk arra, hogy mindezek a falvak esetében az illetékes járási szolgabíró feladatkörébe tartoztak. Az előzetes értesítés után az egyes településeken általában, de nem okvetlenül minden évben, szeptember-október folyamán megjelenő szolgabíró és esküdt az adózók szóbeli bemondása alapján írta össze az adó alá eső tételeket (személyeket, foglalkozásokat, állatokat, ingatlanokat, jövedelmeket, bérleteket, jogokat stb.), és az ennek alapján elkészült adóösszeírásokat a szolgabírák a vármegyéhez küldték be, ahol a november 1-jétől október 30-ig tartó katonai vagy adóév végétől számított 15 napon belül összeülő úgynevezett rovásigazító széken - amelyen az egyik alispán elnöklete alatt, a vármegye összes szol- gabírája, a hadi- házi főadószedő, a számvevő, egy tiszti ügyész és az érdeklődő nemesek vettek részt - megtörtént az adójegyzékek korrekciója és véglegesítése. A települések dikaszámát járásonként összesítették, majd pedig azokat összeadva megkapták a vármegye dikaszámát. Az országgyűlésen megszavazatott és az adott megyére megállapított adó összegét elosztották ezzel a dikaszámmal, és megkapták, hogy 1 dika után mennyi hadiadót kell az egyes adózóktól beszedni.23 A vizsgált időszakban ugyanezen a módon osztották szét, illetőleg fel az egyes vármegyék az általuk megállapított háziadó összegét is.24 Az egyes adóalanyokra eső adó arányos összegét havonta szedte be a szolgabíró, és a befizetést egyrészt a községi adókönyvbe, másrészt pedig a saját naplókönyvébe jegyezte be. A befolyt összeget a vármegyére továbbította, ahol annak egyik részét a hadi-, a másik részét a házipénztárba vételezték be. Az adóév végétől számított 2 hónapon belül a vármegye úgynevezett adókönyveket összeillesztő székén - amelyen az egyik alispán vezetése alatt a főszolgabírák, az aladószedő, a számvevő és egy tiszti ügyész volt jelen - járásonként haladva a falvak adókönyveit előbb az aladószedők által saját kimutatásaik alapján készített összevető jegyzékkel, azokat pedig a főadószedő által az egész megyéről felvett naplókönyvvel vetették egybe. Ennek során az adókönyvekben rögzítették az elmaradt befizetéseket vagy az esetleges túlfizetéseket, korrigálták a számolási hibákat, majd az így kiigazított adókönyveket és az összevető jegyzékeket meghitelesítették. Ezt követően a könyveket visszakapták a települések, az összevető jegyzékeket pedig a főadószedőnek adták át. Azon falvak vezetőit pedig, amelyeknél hátralék mutatkozott, a legközelebbi vármegyei törvényszék elé idézték, hogy magyarázattal szolgáljanak településeiken élő adófizetők hiányos befizetései miatt, az adókönyveket összeillesztő szék jegyzőkönyvét pedig az esedékes vármegyei közgyűlés elé terjesztették.25 21 MTT, 1740-1835. 321. p. 22 Fényes, 1859. 621. hasáb; Th. E., 1859. 586. hasáb; Horváth, 2005. 161. p. 23 Palugyay Imre: Megye-rendszer hajdan és most. Pest, 1844. (továbbiakban: Palugyay, 1844.) 1. köt. 206- 208. p., 2. köt. 144-146. p.; Horváth, 2005. 164-165. p. 24 Horváth, 2005. 165. p. 25 Palugyay, 1844. 1. köt. 208-209., 2. köt. 145-146., 169-172., 173-177. p. 234
