Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Horváth Sándor: Adóelkerülő jobbágyok Vas vármegyében a 17. században
Mindig léteztek olyan személyek, akik az adóelkerülésre nem szorultak rá erkölcsi vagy más megfontolásból. A földesúr amúgy sem tűrte volna meg az ilyen eltéréseket hosszabb ideig. Egy-egy megengedőbb generáció után mindig következett a szigorítás, de egyetlen földbirtokos személye is hol megengedőbb, hol korlátozóbb módon viszonyult az adóelkerüléshez, reagálva a gazdasági szándékait befolyásoló egyéb körülményekre. Ahol nem volt jelentősebb erdőrész - és ismerünk olyan településeket is, amelyeknek egyáltalán nem nőtt erdeje -, ott irtásföldekhez sem juthattak a lakosok. A katonai jellegű szolgáltatások csak addig biztosítottak kiváltságos, szabados jogállást egyes személyeknek vagy néhol - mint a rohonc-szalonaki uradalom vlah falvaiban - egész települések lakosságának, amíg ilyen feladat ellátását rendszeresen biztosítani kellett. Amikor szükségtelenné vált a rendszeresen sok katona, illetve fegyveres szolgálattevő, akkor ez a kiváltság okafogyottá vált és persze meg is szűnt. BEFEJEZÉS Az örökös jobbágyság a 17. század második harmadára a királyi Magyarország egész területén elnyerte végleges formáját, és bizonyos lazulások ellenére megmerevedett.47 A több generáción át megszokott adónemek megváltoztatására akkor került sor, amikor az uradalmak gazdálkodásában, annak szerkezetében jelentős változás történt, vagy az addigi bevételek egyszerűen nem feleltek meg az aktuális uradalmi vezetés számára. Az adók alapvető fajtái állandók maradtak, és ha bárhol, bármilyen kilengést észlelt az uradalom vezetése vagy maga a földbirtokos, akkor változtatott azokon. A jó gazda gondosságával eljáró földesúr ismerte a jobbágyait, és tudta, hogy ki került önhibáján kívül nehéz, segítséget igénylő helyzetbe, és ki az, aki lusta, munkakerülő vagy egyszerűen észérkedő volt. Például amikor „... Sztinyakon Kerbarczicz Mattiénak sem atyafia, sem felesége nem lévén, három neveletlen gyermekével vagyon, és az minemő fél heh bír, elégtelen annak adózásához és robotolásához■ Könyörög, hogy Nagyságod egy fertályát írhatna le róla .. ”,48 akkor Batthyány így felelt: „Oly erőben láttalak én téged, mikor suplikacziodat beadtad, hogy nem szükség leimya rólad az fertált."49 Nem a keményszívű, harácsoló föld- birtokos szólt ilyenkor, hiszen egy másik szupplikációra nyomban támogatóan reagált.50 A Vas Megyei Levéltár által meghirdetett levéltári nap témája nyomán vállalkoztunk a fentiekben arra, hogy nem eredeti forrásokra építve, hanem a korábban megjelent publikációkból merítve foglaljuk össze a jobbágyok 17. századi adóelkerülési mó- dozatait.Ezt annál is inkább szükségesnek tartottuk, mivel így a korábbi osztályharcos ideológia nélkül, a valósághoz közelebb állva vázolható, milyen sokféle oka, indítéka lehetett a különféle adókon való spórolásnak. Az irodalom feltárásában nem törekedtünk a teljességre, csupán a minél plasztikusabb kép megrajzolásának szándéka vezetett. 47 Varga J„ 1969. 199. p. 48 Zimányi, 1998. 323. p. 49 Uo. 50 Uo. 222
