Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Horváth Sándor: Adóelkerülő jobbágyok Vas vármegyében a 17. században
FUVAROZÁS, KUPECKEDÉS A teherszállításban való aktív részvétellel az illető kivonhatta magát a jobbágyi kötelezettségek alól. Ezzel néhányan éltek is, és tulajdonképpen a későbbi századok „furmanságának” kialakulása részben ide vezethető vissza. HAJDINAKÁSA KÉSZÍTÉS - LISZTŐRLETÉS HELYETT A gabonaneműek termesztéséről írta Zimányi: „Ezen kívül hajdinát és kölest is termesztettek, amely mint másodvetemény - adómentes volt, viszont élelmezésük jelentős forrásául szolgálhatott.”41 Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a kásakészítés otthon is történhetett, mozsárban, kézimalomban vagy „lükü”-ben, és ekkor a malomban való őrletés díját és a regáléjövedelemből következő adót nem kellett leróni. A kásafogyasztás kora újkori kiemelt mértékét jellemzi az a gondolatsor, amelyet a hazai népi táplálkozás nemzetközi szaktekintélye, Kisbán Eszter fogalmazott meg: ,A köznép kásafogyasztásának gyakoriságáról a kora újkorban a katonaság és a cselédség ellátása kapcsán tájékozódhatunk. 1524/26-ban (vár) katonaság napi mindkét étkezése második (és utolsó) fogásaként árpakását rendeltek, a napi összes étel 25-50%-ában. ... Nádasdy Tamás középosztályú udvari alkalmazottainak ellátásában 1553 októberében átlagosan közel minden nyolcadik napra esett egy kásaétel.. .”.42 OKOK Az okokat keresve elsőként a törökök jelenléte és hatása tűnik kézenfekvő magyarázatnak. Ez azonban csak járulékos elem a törökök által csak részben, nagyjából a Rába vonaláig érintett vármegyében. Az allodiumok kialakulását, a földesúri majorok egyre nagyobb jelentőségét azonban valóban a nagyobb létszámú katonaság mozgása, és így közvetve, a törökök hatása is befolyásolta. „A növekvő szükségleteit fedezni kényszerülő nagybirtok elégséges pénz hiányában a robot fokozásával, termények elégtelen volta következtében a méltánytalan áron való kényszervásárlással, az elégséges piac hiányában a jobbágyainak való kényszereladással igyekezett saját megromlott lehetőségein javítani; ezzel természetesen a jobbágyok ugyancsak megromlott lehetőségeit rontotta még tovább.” - írta Zimányi Vera.43 Ez az út vezet az úgynevezett második jobbágysághoz. A röghözkötés annál erőteljesebb lett, minél rosszabbá váltak a piaci lehetőségek. Azokon a vidékeken, amelyeken a piacra vitel lehetősége tartósabb volt, ott a jobbágyok pénzzel válthatták meg robotkötelezettségüket. Ilyenek voltak például a Sopron környéki Eszterházy uradalmak falvai, ahol „... a nagybirtok s jobbágyai egyaránt ki tudták aknázni még a XVII. század folyamán is a viszonylag kedvező piaclehetőségeket.”44 A rossztermő esztendők - főképpen akkor, amikor ezek esetleg egymást követő több évben következtek - éhezők tömegét kényszerítették az adóelkerülés lehetőségének keresésére. Mások - az ügyeskedők - pedig a helyzetet kihasználva törekedtek minél nagyobb egyéni előnyre szert tenni az adók elkerülésének kipróbálásával. A fennmaradt források arról tanúskodnak, hogy a Batthyány család vezetői közül többen kiválóan ismerték az embereiket és ezt a kérvényekre írt, estenként keresetlen megjegyzések, minősítések is bizonyítják. 4| Zimányi, 1968. 89. p. 41 Kisbán Eszter: Táplálkozáskultúra. In: Magyar néprajz, 4- Főszerk. Balassa Iván. Bp., 1997. 441. p. 43 Zimányi, 1973. 54. p. 44 Zimányi, 1973. 54-55. p. 220
