Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Bariska István: Adóügyek Kőszegen a 16-17. században

a kedvezmény közel a felével kevesebb volt, mintha mentesültek volna a 30-ad fizetése alól. Egyik esetben 58, a másikban 93 rajnai aranyforint haszon járt a csaknem 3000 marha után. Miután a bécsi udvar elmaradt bevétele a városé lett, amelynek következtében ha egy élőmarha 1 rajnai aranyforint (vagy tallér) volt, úgy a kamara 2812 marha után 2812 aranyforintot engedett át a városnak. Ez ahhoz az adathoz képest, miszerint 1550 és 1560 között 3420 fontot hagytak jóvá az úrbéri adó felszabadításával, igen soknak tűnik.29 A harmincad azonban eseti összeg volt, és ha a fenti kamarai követelés valós, úgy az Alsó-Ausztriai Kamara hatalmas elmaradt bevételt kért számon a várostól, ami arra utal, hogy az óvári hivatal ezt Kőszegnek vissza is igazolta, és a fenti számítás szerint ez 15.000 marha áthajtását jelentette. Sajnos, nem ismerjük Kőszeg kvótáját, és ezért nem tudjuk valószínűsíteni sem a darabszámokat, sem pedig összegeket. Emellett a kamara élt a gyanúperrel, hogy a városi kiváltságokkal sokan vissza is éltek, és az a tény hogy Kőszeg idővel kötött számú kivitelért folyamodott, lényegében ennek beismerése lett,30 nem is szólva például az uralkodói adóslevél birtokában történt ingyenes áthaj- tatásról vagy a katonai szállítmányok alkalmi vámmentességéről, amelyeket olykor a kamara is nehezen tekintett át.

Jellemző az elszámolások bonyolultságára és kölcsönösségére, hogy II. (Stájer) Károly főherceg (1540-1590) Kőszegtől 3000 tallér kölcsön fejében beleegyezett a marhahajtás után kivetett vámilleték elengedésébe.31 Ezt az óvári harmincados is kézhez kapta, aki ennek alapján valóban királyi kölcsönhöz kötötte a harmincad-mentességet.32 Úgy tűnik, a város végülis 2000 aranyforintos hitel folyósított a főhercegnek, mert 1572- ben ezt szerették volna a kőszegiek behajtani a magyaróvári harmincadostól.33 Van a kőszegi források között egy igen fontos elszámolás, amely az 1564 és 1580 közötti felhajtásokat tartalmazza.34 Ebből kiderül, hogy a város ekkor már súlyos tőkehiányban szenvedett, és gondokat okozott a bormérési adó („Zapfenmass”) bérletének kiváltása. Ezért az akkor már Sopronban élő, egykor kőszegi kereskedőt, Kalmár Jánost bízta meg, hogy 3600 aranyforint értékig és annak hasznáért élőmarhát vigyen át az osztrák határon.35 Az üzlet létrejöhetett, mert Kalmár 1583. január 2-án megküldte az elszámolást.36 Ez egyedi esetnek számított, és a Kőszegen élő kereskedők nem kaptak ilyen felhatalmazásokat, amelynek hasznából megvehette volna a város a Zapfenmass rendi adójának bérletét. Hogy mekkora lehetett a kiviteli haszon, arra pontos adattal szolgál a már említett 16. századi monográfia, amely szerint a Magyar Királyság éves bevételeinek 35%-a határvámokból származott.37

29 A font ugyancsak 240 dénárt tartalmazott, miként a rajnai arany. Huszár, 1971. 1172. p.

30 VaML KFL Act. Mise. Bécs, 1571. július 24.

31 VaML KFL Act. Mise. Bécs, 1571. [hónap és nap nélkül]. A tallér is aranypénz volt, nevét a pénzverés helyéről, a csehországi Joachimtaler-ről kapta, de ligája eltért a rajnai vagy rénes forinttól. Huszár, 1971. 1173. p.

52 VaML KFL Act. Mise. Magyaróvár, 1571. október 13.

33 VaML KFL Act. Mise. Kőszeg, 1572. [hónap és nap nélkül].

34 VaML KFL Act. Mise. Kőszeg, 1583. január 2.

35 VaML KFL Act. Mise. Kőszeg, 1581. április 26.

36 VaML KFL Act. Mise. Kőszeg, 1583. január 2.

37 Pálffy, 2010. 222. p.

209