Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye katolikus társadalmának alakulása három dualizmuskori ünnep tükrében
Újság kiemelte az ünnepségnek a katolikus társadalomra gyakorolt hatását is: „Ennek társadalmifontosságát a keresztény szellemű társadalmi irány élesztősére senki kétségbe nem vonhatja.”24 Az eseményt - mivel két szervezet számára rendezték - kétfelé is bontották. A székes- egyházban történő ájtatatosságokra, litániákra, szentmisékre, prédikációkra az oltáregyletek tagjai mellett hívták a többi világi hívőt is. A kongresszusnak azonban volt egy csak a klérus számára, zárt körben megrendezett része is, amelyet eredetileg a szeminárium könyvtárába terveztek, de valószínűleg a jelentkezők nagy száma miatt végül a püspöki iskolában került sor. A Szombathelyi Újság így jellemezte az eseményt néhány nappal a annak befejeződése után: „Szívet, lelket emelő ünnepélynek volt szemlélője városunk folyó hó 19-én és 20-án. A szokatlan nagy számban összesereglő világi és szerzetes papok érkezése sejtetni engedé, hogy valami rendkívüli körülmény hozta őket össze az egyházmegye szívébe, a püspöki székvárosba.... A kongresszus ünnepélyébe belevonatott a hívő nép is, amelynek számára, de egyúttal az egyháziak számára is nyilvános ájtatatosságok, tartottak a székesegyházban: szentségimádás, szentbeszédek, szentségek kiszolgáltatása.”25 A kongresszus április 19-én, délután 5 órakor vette kezdetét Rathner Mihály (1843— 1922) pinkafői (ma: Pinkafeld, Ausztria) plébános szentbeszédével, amelyet litánia követett szentségkitétellel. A litánia után a hívek számára gyónási lehetőséget biztosítottak, és gyóntatás késő estig tartott. Másnap, április 20-án a program reggel 6 órakor csendes misével kezdődött, amelynek keretében újfent kihelyezték az oltáriszentséget, és kint is hagyták adorációra egész napra. Később Giesswein Sándor (1856-1923) győri kanonok, nagynevű szónok tartott szentbeszédet „Az Üdvözítő hármas jelenléte" címmel. Ezt ünnepélyes nagymise követte, amelyet a segédpüspök István Vilmos mutatott be. 10 órakor vette kezdetét az eucharisztikus értekezlet, amelyet csak a papság a látogathatott, a világi hívek eközben szentségimádáson vehettek részt. Az öt elhangzó előadást 69 pap és szerzetes hallgatta meg. Elsőként Stegmüller Károly (1822-1906) mondta el megnyitó beszédét, amely után Kanter Károly (1853-1920) budavári plébános az oltáregyletek országos igazgatója javasolta, hogy az értekezlet táviratilag üdvözölje XIII. Leó (1810-1903) pápát, és kérje rá apostoli áldását. A pápai válasz még az értekezlet alatt megérkezett: „O szentsége igen helyeselvén az eucharisztia kongresszusokat, a kért áldást szeretetteljesen megadja."26 Stegmüller Károly megnyitó beszédét követően Tóth József (1862-1936) olvasta fel a gyengélkedő Baumgartner Alajos (1840-1906) helyett ,,Kath[olikus] egyházi énekünk múltja és jelene” című dolgozatát.27 Az értekezlet harmadik felszólalója Honti Béla a szeminárium spirituálisa volt „Az Oltáriszentség külső kultuszairól” című dolgozatával. A tervezett program szerint Hahnekamp György (1843-1901), győri kanonok következett volna, azonban ő Baumgartner Alajoshoz hasonlóan szintén betegeskedett, így dolgozatát Wajdits Gyula (1842-1920) olvasta fel. Az értekezletet bankett követte, majd délután 4 órakor került sor a Székesegyházban a záró szentbeszédre, amelyet a Budapesti Oltáregyesület igazgatója, a korban Budapest apostolának is nevezett Kanter Károly mondott. Ezt követően István Vilmos segédpüspök tartott litániát, majd elénekelték a Te Deumot.28 27 Eucharisztikus kongresszus Szombathelyen. = SZÚ, 1899. ápr. 9. 2. p. J3 Eucharisztikus kongresszus. = SZÚ, 1899. ápr. 23. 2. p. 28 Eucharisztikus kongresszus. = SZÚ, 1899. ápr. 23. 2. p. 27 A dolgozatot a Szombathelyi Újság teljes terjedelmében leközölte: Baumgartner Alajos: Kath egyházi énekünk múltja és jelene. = SZÚ, 1899. ápr. 30. 1. p. 28 Eucharisztikus kongresszus. = SZÚ, 1899. ápr. 23. 2. p. 133
