Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK

feltehetőleg elsősorban itt teljesítettek szolgálatot. A másik részük, az ún. „házi” muzsikások viszont az asztali- és tánczene szolgáltatásában jártak élen. A magyar tánczenekar már ekkor jellegzetesen két hegedűsből, egy dudásból vagy cimbalmosból állt.1219 Ezek a zenészek nem csak az étkezést követő italozáskor játszottak, hanem ünnepi lakomák különböző fogásainak feltálalásakor is. Erre utal legalábbis, hogy a források többször említenek egy ún. „tehénhúsnótát”: „Bercsényi bátyám is szereti, ha muzsikásai a tehén- húsnóta mellett el tudják vonni a Rajta kuruc táncot” - írja például Forgách Simon.1220 De külföldiek is megemlítik a Magyar Királysággal kapcsolatban, hogy itt szokás különféle nótákat, szonátákat játszani a fogások érkezésekor. A Simplicissimus 29. fejezetében például olvashatunk egy magyar muzsikusról, aki „minden fogáshoz, nagy tálhoz más-más nótát, vagy szonátát tudott játszani, így a savanyúkáposztához, a savanyúkáposzta-, a libához, a libaszonátát, a sülthöz a pecsenye- és minden más ételhez a megfelelő' más nótát."1221 De egy század végi német nyelvű röpirat is úgy tudja, hogy a magyarok a fogások között egy-egy nótát vagy szonátát játszanak.1222

Lakodalmakkor, ünnepi alkalmakkor evés közben is szólhatott a zene:

,At czimbalom húrja itten verve penge,

Virginia lassúbban nyomogatva Csenge,

Sok hangos hegedű jól megvonva zenge,

Duda hordójától az kőfal is renge.”- írja Kőszeghy Pál Bercsényi Miklós lakodalmáról. Majd egy másik mulatozás kapcsán is:1223

„Vacsorához ülnek s vannak nagy vigadván,

Trombita-harsogást, síp-sikoltást hallván.

Hol a sok muzsika szép zöngése között A síp és trombita Edióval küzdközött,

Elvocsorálák mit a szakács jól fűzött...”

1219Szabolcsi, 1959. 224-227. p.

l220Thaly, 1885. 47. p.

1221 Turóczi-Trostler, 1956. 247. p.

1222 Németül idézi: Szabolcsi, 2003. 146. p.

1223 Kőszeghy, 1695.51., 278. p.

209