Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MINTÁUL SZOLGÁLHATÓ URALKODÓI UDVAROK - A MOHÁCS ELŐTTI MAGYAR KIRÁLYI UDVAROK

A MINTÁUL SZOLGÁLHATÓ URALKODÓI UDVAROK

A főúri udvaroknak egész Európában az uralkodói udvarok szolgáltak mintául. Elsősorban az uralkodói udvarban szolgálatot vállaló nemesek láthattak követendő mintát bennük, sajátíthatták el az éppen aktuális viselkedési szabályokat, az öltözködési, étkezési szokásokat. Ezeket aztán saját udvarukban is alkalmazhatták. Természetesen ehhez elengedhetetlen, hogy követendő példát lássanak uralkodójukban. Mohács után Magyarország három részre szakadt: a Habsburgok uralta Magyar Királyságra, a lassan formálódó Erdélyre és a török uralom alá került területekre. A kérdés az, hogy ebben a helyzetben melyik udvar szokásait tekintette mintának a megmaradt ország arisztokráciája? A középkori magyar királyét, vagy a Habsburg királyok udvarát, vagy az újonnan született erdélyi fejedelmi udvart? Ezekre a választ akkor kaphatjuk meg, ha röviden áttekintjük azt, amit ezekről az udvarokról tudunk.

A MOHÁCS ELŐTTI MAGYAR KIRÁLYI UDVAROK

Luxemburgi Zsigmond

1387-1437

Habsburg Albert

1437-1439

Jagelló I. Ulászló

1440-1444

Habsburg V. László

1445-1457

Hunyadi Mátyás

1458-1490

Jagelló II. Ulászló

1490-1516

Jagelló II. Lajos

1516-1526

6. táblázat

Magyar királyok Mohács előtt (15-16. század)

A 15. század a magyar történelem egyik dicsőséges korszaka. E század elején uralkodott Luxemburgi Zsigmond, akit élete vége felé német-római császárrá is koronáztak, majd második felében Hunyadi Mátyás, akinek irányítása alatt az ország erős és gazdag volt. A 16. század elején aztán minden elveszett, amit az előző századokban a királyok felépítettek. Mátyás uralkodását követő gyengekezű királyok idején csökkent a királyi udvar tekintélye, majd a legyengült, üres kincstárú Magyar Királyságra Mohácsnál 1526-ban a török végzetesnek bizonyuló vereséget mért. A 15. században a Magyar Királyság jelentős és tekintélyes államnak számított, uralkodói törekedtek királyságuk nagyságának kifejezésére. Ez a 16. század első felére már nem volt igaz. Az uralkodók közül elsősorban I. Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos udvaráról maradtak fenn jelentősebb források.

210