Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
A középkorban Nyugat-Európában a kedvező klímaviszonyoknak köszönhetően még Dániában és Angliában is termeltek bort és virágzott a borkultúra. Aló. század elején azonban hanyatlás következett be, és az eddig szőlőművelés alá vont északabbra fekvő területeken a bortermelés szerepét a sörfőzés vette át.754 Közép-Európában Felső- Magyarországnál húzódott az a határ, ahol még megtermett a szőlő, és így a Magyar Királyságban továbbra is bőségesen termeltek bort. A külföldiek minőségét is dicsérik. Simplex írja például, hogy itt a bor kitűnő. Majd így folytatja: „A szőlőtőkét úgy megmetszik, hogy rajta csak ujjnyi hosszú vesszők maradnak, s mivel annál erősebben hajt a tőke, a fürtök majdnem a gyökérnél függenek. Ezért olyan erős aztán a bor. Württembergből, Morvából, Ausztriából, vagy más bortermő országból való ember, ha tavasszal az így megmetszett szőlőtőkéket látja, azt hihetne, a szőlő előző évben elfagyott és új vesszők akarnak hajtani. Gyakran tapasztaltam, hogy csak Sz■ Miklós nap körül tartják a szüretet.”'5’ Simplex szerint a magyar bor erősebb volt például a németnél, és még a bornál gyengébb minőségi, törkölyből készített ital, a lőre is volt olyan erős, mint Würtembergben a 16 ft-os jó bor.756 Az ország területén számos kitűnő adottságú borvidék terült el. A középkorban a leghíresebb a szerémségi bor757 volt. „Nem tehetem, hogy a Szerémség borairól hallgassak, mely annyira kellemes, hogy a föld kerekségén nehéz lenne párját találni...” - írta az itáliai Galeotto.758 Kiváló minőségének köszönhetően a szerémségi bor a környező országokban is népszerű volt, ezért az ország fontos kiviteli cikkének számított. Oláh Miklós leírása szerint aló. század első felében még őrizte első helyét a magyar borok között. A 16. század végén azonban - részben a török hódítás következtében759 -, más borvidékek vették át vezető szerepét. Eleinte a már középkorban is híres baranyai,760 majd a felvidéki-hegyaljai bor vált a legnépszerűbbé. A tokaji bor felemelkedése, hírnevének a kialakulása a 17. századra tehető. Értékes voltát fejezik ki az olyan megjegyzések is, mint Wesselényi Annáé, aki fiának panaszkodik, hogy egyik alkalmazottja túl drágán vette a bort: „azt vélem, tokait is vehetett volna annyi áron".761 A tokajit a külföldiek is nagyra értékelték: „Mind Alsó mind Felső-Magyarorszagon, a legkülönbözőbb vidékeken erős és jó édes bor terem. Különösen jó a tokaji, amelyet fölébe helyeznek a spanyol boroknak..”762 „A borok általában kitűnők és finomak, legtöbbre becsülik azonban a tokajit.”762 A tokaji bornak francia földön is jó hírneve volt, amint ez Szepsi Csombor Márton beszámolójából kiderül: „Dicsérte felette igen az Tokaj bort és az ő értelme szerint oly ítéletet tött felőle, hogy ég alatt 754 Égető, 2002. 158-159. p. 7”Turóczi-Trostler, 1956. 209. p. 756 Uo. 75' A Dráva folyó torkolatától délkeletre, a Duna és a Száva folyók közt fekvő tájegység. 758 Zolnay, 1977.319. p. 759 Szakáiy Ferenc szerint, mivel sem a szőlőtermelést, sem a kereskedést nem akadályozták a törökök, nem állapítható meg egyértelműen a felelősségük e hanyatlásban. Szakáiy, 2002. 134- p. '6C Már Oláh Miklós is a második helyre sorolta a somogyival együtt. A „baranyai” valójában a dél-tolnai borvidékre utal. Lásd Szakáiy, 2002. 135. p.; Égető, 2002. 147. p. 761 1633. december 5. Deák, 1875. 116. p. 762 Turóczi-Trostler, 1956. 96. p. 763 Szamota, 1891. 304- p. 130
