Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK

soha jobb bor nem terem annál. Maga ő soha egy szeméi többször életében sem ivott T okaj bort, azt is a lotharingiai hercegnek asztalánál.”764 Koháry István is az olasz és spanyol borokkal állítja egy rangba:

„Örömömben hogy legyünk, s hogy jókedvet vegyünk, van gondom italra, lotombergi borra, olaszra, spanyorra s finum tokajira, narancs, citromosra és rozmarongosra s az jó vemacsára.765

Ürmös a sopronyi, örvényes bazinji, zsályás az tarcali,

Nem kell keresztúri, sem szentpéteri, hanem mézes mali,

Kihagyjuk az vácit, gyöngyösit, miskolcit, nem mindenki kedveli."166

A Bethlen Miklóst Bécsben megvendéglő gazdag olasz, borral is üzletelő' kereskedő pincéjében is volt tokaji - spanyol, olasz és ciprusi borok társaságában. Bethlen Miklós viszont valamilyen oknál fogva nem bírta ezt a nedűt: ha ettől részegedett meg, akkor utána napokig rosszul volt.'6'

„Bor olyan bőségben van, hogy Magyarországank majdnem valamennyi tája (kivéve a Tiszán innen és túl Várad felé eső síkságot, valamint Bács vidékét és még néhány más helyet) nemes, édes, savanyú, e két utóbbi közé eső, könnyű és közepes erejű borokat terem, de sokkal több fehéret, mint vöröset. A sört, a bor bősége miatt, csak az ország igen kevés részén ismerik.... Többször megtörténik, hogy az enyhe hőmérséklet és a kedvező évi időjárás a bor akkora mennyiségét árasztja, hogy alig akad a bor eltevéséhez elég hordó, amit én a magam saját szemével láttam Baranya vármegyében, míg Pécsett voltam.”'66

A középkorban még az egész ország területén a fehér borok domináltak. A vörös borok készítéséhez szükséges szőlőfajtákat csupán a 14- század vége felé kezdték ültetni a betelepülő balkáni menekültek, azonban elterjedésük jóval későbbre tehető. Vörösborról az első gyér adatok a 16. századból származnak, de mint Oláh Miklós is említette fenti idézett leírásában, Magyarország akkoriban még mindig inkább fehérbort termelt és ivott. A 17. században a betelepülő szerbség hatására a legtöbb szőlővidéken elkezdtek kékszőlőt termelni,769 de továbbra is a fehér maradt az uralkodó szőlőfajta. A forrásokban ritkán említik a bor színét. E ritka említésekkor pedig szinte mindig azt hangsúlyozzák, hogy vörösborról van szó, vagyis a boron alapértelmezésben a fehérbort értettek."0

Mint Oláh Miklós is említette, termeltek és ittak édes és savanyú, illetve ízben ezek közé eső borokat. Batthyány I. Adám a lakodalmi borkiválasztásnál pedig így fogalmaz: „külömb- külömbfélének köll lenni, erős és lágy ízűnek, kinek-kinek az mennyire lehet humorához képest."171 Az

764 Szepsi, 1979. 150. p.

'65 Vernaccia - toszkán borfajta, Batthyány I. Adám is rendelt leánya esküvőjére (1649). Lásd Koltai, 2003. 119. p.

766 Koháry, 2000. 69. p.

767 Windisch, 1955. 133., 179. p.

768 Oláh, 1536. 550-551. p.

769 Andrásfalvy, 2002. 154-155., 158. p.

770Zoltai Lajos írja tanulmányában, hogy' debreceniek többek között 1 hordó fejér és 1 hordó vörösbort vittek ajándékba. Zoltai, 1904- 54. p. Magam forrásokban nem találkoztam a fehérbor kifejezéssel.

771 Koltai, 2003. 119. p.