Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
Mennyiségi adataink a vadhúsfogyasztásról csak lakodalmakhoz kapcsolódóan vannak. Eszerint Thurzó Ilona (1614) megházasodásakor 6 vaddisznóból 2 fogyott el, 7 szarvasból 6, 55 őzbó'l 30, 200 nyálból 120, 600 fogoly- és császármadárból 308. Az adatok azért is érdekesek, mert a többi Thurzó lány lakodalmáról csak azt őrizték meg a források, hogy mennyi vadat kellett beszolgáltatni, az viszont nem, hogy ebből menynyi fogyott. Az adatokból jól látható, hogy például császár- és fogolymadárból a bekért mennyiség felét nem fogyasztották el, de a többi vadból is nagyobb arányban maradt meg, mint a baromfiakból. A másik három Thurzó lány (Borbála, Zsuzsa, Judit) lakodalmára is hasonló mennyiségben szedtek be az árvái, bicsei és litevai uradalmak jobbágyaitól vadakat: Borbáláéra például 30 őzet, 200 nyulat, 600 császár- és fogolymadarat. Ennek is valószínűleg majd a fele megmaradt.405 Meglepő módon öccsük, Thurzó Imre lakodalmán (1618) jóval kevesebb vad fogyott, mint Ilonáén: 4 őz, 75 nyúl és 3 túzok. Gyaníthatóan ez csak egy része az ott elkelt vad mennyiségének.406 Néhány évtizeddel később, Illésházy Katalin kézfogóján (1632 körül) a trencsényi, a likava-rózsahegyi és báni uradalom 51 községének lakói összesen 16 őzet, 261 nyulat, 22 fajdot, 364 fogolymadarat, 2370 eleven fürjet vagy húrosmadarat tartoztak beadni. A tiszttartóknak 70 pár galambfit is be kellett szerezniük. Őzből végül 8, nyálból 129, szarvasból 1, fogoly- és császármadárból 203, húrosmadárból 667, apró madárból 1434 fogyott el.407 Arak. Bars vármegye 1674-bó'l származó árszabása egy árban határozza meg a marha, a juh, az ökör és a bárány húsának fontját, méghozzá 3 d-ban. Ennél 1 d-ral olcsóbban kellett adniuk a vadhúst és a kecskehúst, viszont 1 d-ral drágábban a disznóhúst és borjúhúst.408 A kimért disznóhús árát kevés helyen határozták meg, de e kevés adat alapján úgy tűnik, mindig a legdrágábbak közé számított. Lőcsén 1688-ban 6 d volt, ami azt jelenti, hogy 2 d-ral többe került a marha- és a borjúhúsnál.409 Kassán 1633-ban 5 d-ért adták, kétszer annyiért, mint a marhahúst.410 A borjúhús is mindenütt drága kimért húsnak számított, de időnként olcsóbb volt a disznóhúsnál, vagy egy árban adták a marhahússal. Kassán és Felső-Magyarországon 5 d volt fontja 1626-ban,411 Abaúj vármegyében 1669-ben, Lőcsén 1688-ban pedig 4 d. Az előbbi helyen 2 d-ral, Abaúj vármegyében 1 d-ral volt drágább a marhahúsnál, Lőcsén pedig egy árban voltak ekkor. Thurzó Szaniszló étrendje szerint a marhahús fontját 4 d-ért vásárolták. Ez drágának számított, hiszen a 17. században a marhahús fontjának ára 2-4 d között váltakozott,412 de a 3 d volt a leggyakoribb. Sárospatakon például 1618-ban 2 d-ban,413 Kassán 1633-ban 2-2,5 d-ban állapították meg 1 libra (0,5 kg) marhahús árát,414 a Batthyány és Nádasdy 405 33 illetve 27 őz, 185 illetve 187 nyúl és 526 császár- és fogolymadár. Thurzó Zsuzsáéra 131 apró madarat is beadtak. Radvánszky, 1879b. 56., 59., 61. p. 406 Radvánszky, 1879b. 67. p. 407 Radvánszky, 1879b. 68., 70. p. 408 Lehoczky, 1898. 599. p. 409 Demkó, 1887b. 391. p. 410 Kemény, 1901. 33. p. 411 Lehoczky, 1894b. 346. p. 412 Lőcse 1688-ban a jobb minőségű 4 d, a rosszabb 3 d. Demkó, 1887b. 391. p. 411 Mészárosok, 1896. 202. p. 414Kemény, 1901. 1901. 33. p.
