Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
FELHASZNÁLT FORRÁSOK - TÁRGYI EMLÉKEK
parasztosan viselkedett. Ezeknek az asztali nevelőknek a szatírái, „vissza való értelemmel" íródott változatai voltak az ún. gróbiánok, amelyek a parasztos viselkedést gúnyolták ki.105 Az egyik legismertebb ilyen mű Friedrich Dedekind Grobianusa (1549), amely a 16. században nagy ismeretségnek örvendett német területen, és amely Csáktornyái Mátyás fordításában 1592-ben magyarul is megjelent. A 15-17. század egyik legismertebb illamtankönyve Erasmus munkája, a De civitate morum puerilium libellus (A gyermeki erkölcsök illendőségéről való könyvecske, 1530), amelynek negyedik fejezete az asztali viselkedés szabályaival foglalkozik, és amelyből több kérdés-felelet szerkezetű didaktikus átírás is született. Ezek egyike Reinhard Lorich, a marburgi egyetem retorika tanárának átdolgozása (1532), amelyet majd fél évszázad múlva adtak ki magyarul is (az angol, német, cseh, francia nyelvű változatokat követően) Az erkölcsnek tisztességes, emberséges volta, kire tanít Erasmus címmel. Klaniczay Gábor szerint az „udvariasság és a civilizáció illemszabályaival foglalkozó tízhúsz közkeletű 15-17. századi kézikönyv nem jutott el magyar nyelvterületre”.106 Kőszeghy Péter később némiképp árnyalta a képet, miszerint a Debrecenben Csáktornyái János műhelyében 1591-ben sorra megjelenő, latin tanulást segítő példatárak egyrészt iskolai illemtannak is tekinthetőek, másrészt ezek szerinte egy tudatos program részeként láttak napvilágot.10' Itt nyomtatták ki a már említett két fordítást is. TÁRGYI EMLÉKEK Az étkezési szokások elemzésekor elengedhetetlen a tárgyi környezet szemléltetése, vagyis annak leírása, hogy hol készültek az ételek, hol étkeztek és milyen tárgyakat használtak az étkezések során. Ennek megállapításában a már említett leltárak mellett a korszakból fennmaradt tárgyi emlékek segítenek. A korabeli várak, kastélyok egy része elpusztult, másokat átépítték, így elsősorban a régészek feltáró munkájára kell támaszkodnunk, ha a korabeli konyhákra, ebődlőpalotákra vagyunk kíváncsiak. Szerencsére sikerült néhány korabeli konyhát rekonstruálni - Sárospatakon, Fraknón, Krasznahorkán, Árván -, amelyek ma is megtekinthetőek. Az étkezéshez használt tárgyak közül ma is őriznek néhány korabeli darabot múzeumaink, elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum. Az előbbi kincsei közül néhány e könyvben is láthatóak, hogy szemléltessék ezeknek a részben ma is használatos eszközöknek a korabeli formáját. Az étkezés tárgyairól - asztali edények, evőeszközök, asztali textiliák - számos, Radvánszkyt meghaladó művészettörténeti írás készült. Teljes felsorolás helyett csupán egyet emelnék ki: Kiss Erikának az Udvari ötvösség a 17. században a Királyi Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben című doktori disszertációját, amelyben részletesen tárgyalja a korabeli asztali edényeket és evőeszközöket. Munkája tisztázza egy-egy tárgytípus formáját, jelentőségét, értékét, és megpróbálja meghatározni használati körét.108 105 Kőszeghy, 1999. 87-88. p. 106 Klaniczay, 1987. 48. p. 107 Kőszeghy, 1999. 98-99. p. 108 Kiss, 2002. Itt köszönöm meg Kiss Erikának, hogy dolgozata szövegét rendelkezésemre bocsátotta, és munkámat mindvégig önzetlenül támogatta, türelmesen válaszolva laikus kérdéseimre. 30
