Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK

Bár már a 15. század közepére elterjedt a Felvidéken, majd a 16. század során az egész Magyar Királyság területén a gabonafőzés, a pálinka elnevezés csak a 17. században jelent meg az írott forrásokban.802 Ekkor egyértelműen a gabonából készült alkoholos italra alkalmazták: „Az égett bornak és pálenkának, úgy látjuk, keleti vagyon, azért az bor-söprőből égett bort, gabonából, árpából periig pálenkát főzessen azmint az idő engedi, és azt áruitassa korcsmáinkon. Ha periig nem főzethetne, másoktúl nyereségre is vegyen és abból is szaporítsa jüvedelmünket."803

Az uradalmakban tehát az égetettbort és a pálinkát elsősorban eladásra főztek, méghozzá az uradalom falvainak kocsmáin árulták. Az ebből befolyt összeg sok helyen a főúri asszonyok külön jövedelmének számítottak, elsősorban mivel a majorságukat is irányító vénasszonyok készítették.804 A főurak és környezetük égetettbor- és pálinkaivási szokásairól alig van adatunk, számadásokban, vásárlási listákon nem szerepelnek. Ismét a magát józan életűnek tartó Bethlen Miklósra tudunk csak hivatkozni, aki nem kedvelte a pálinkát, és csak néha, bor és sör hiányában itta.

Bethlen ivási szokásainak taglalásakor még más italokat is megemlít: az aquavitát, rosolistet és fahéjvizet, amelyeket orvosság gyanánt ivott.805 Az aquavita („az élet vize”) nevezetű italt is a pálinkák közé sorolja a szakirodalom. Az aquavitának az alapanyaga égetettbor volt, amelyhez valamilyen színezőanyagot is tettek, és a patikáriusok (gyógyszerészek) készítették. Gyereknek is adták, feltehetőleg orvosság gyanánt. A rosolist a 17. században kedveltté váló édes likőrök egyike, amelyet különböző fűszerek (szegfűszeg, szerecsendió, fahéj, ánizs, barack, fenyőmag) vagy virágok (rózsa, narancs), pálinka, nádméz és tiszta víz keverékének erjesztésével készítették.806

Feltehetőleg a német betelepülők terjesztették el és tették kedveltté a méhsert még a középkorban. A méhsemek nevével ellentétben nem sok köze volt a sörhöz: nem gabonából készítették, hanem vízzel hígított mézből főzték különféle fűszerek (szerecsendió, kori- ander) hozzáadásával. A városokban - főleg Lőcsén, Rozsnyón, Brassón - a források szerint kitűnő méhsert főztek, de például Debrecenben a sörhöz hasonlóan kevés fogyott belőle.807 Az uradalmakban is főztek, de - az égetettborhoz, pálinkához és sörhöz hasonlóan - a főúri udvarokban keveset fogyasztottak belőle, inkább kiárusították a jobbágyoknak. Bethlen Miklóst, például naplójában nem említi, hogy fogyasztott volna méhsert, ugyanakkor egyik gazdasági utasításában ezt írja: „ide értvén a méhser, ser, égetbor, pálinka áruitatást is illendő helyén és idejénben, melyet is elkövetni számunkra a tisztek kötelesek legyenek.”808

Bethlen Miklós említ viszont „csinált vizeket”, amelyekből ivott, ha kellett, de nem kedvelte túlságosan. Ilyen volt csiger-, nyír-, alma- és kökényvíz. Kedvvel ivott viszont serbetet, amely nádmézzel édesített gyümölcsital.809

Új italok a láthatáron. Palocsay György' 1704-ben keletkezett versében újmódiként kárhoztatja azt a három élvezeti cikket (kávé, csokoládé, tea), amelyek a 17. század má802 Marton, 2003. 88. p.

803 Utasítás, 1898. 150. p.

804 MNL OL P 1322 Instr. no. 380.

805 Windisch, 1955. 133. p.

806Füreder, 2003. 727. p.

807 Zoltai, 1904. 206. p.

808 Koncz, 1895.50. p.

809 Windisch, 1980. 520. p.

136