Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK

édes bor egyik különleges fajtája volt a maloza (malozsa) bor. A korabeliek gyakran emlegetik, és láthatólag szívesen fogyasztják. Esterházy Pál például többször is megverselte:

„Fényes palotákban ékes kőfalakon vigadjunk vetett asztalhoz járuljunk Malosa borokat igyunk.”

Juno gyorsan mégyen gabona rakáshoz, kévéit hordatja sűrűn az osztaghoz,

Mert bacchus el hítta az vetett asztalhoz Poharát készíti malosa borához”"2

A szakirodalom szerint egy idő után (16. század közepe táján) a malozsa a „külföldi édes bort” jelentette és a Magyarországon termett aszú szőlőszemekből készült bort aszú (szőlőbor)nak kezdték nevezni.771 * 773 Megfigyelésünk szerint azonban még a 17. században sem értett mindenki a malozsa alatt „külföldi édes bort”: „A? sejteri malozsa az menynyire javult én nem merem dicsérni, az páter megmondhatja, spanyol bor gyanánt iszszák az németek.”774 Ugyanakkor Batthyány I. Adám valóban az előbbi értelemben használta a malozsa bor kifejezést, amikor leánya, Eleonóra lakodalmára rendelte a bort:

„mind az által az fő-főrendnek spanyol bor: vin di canea, malozsa (gróf Zrínyi Péter uram őnagysága hozathat azjovában az malozsának) és vemácza (Formantin uram őmgysága táján valók). Hogyha vittpacherek és czemikollerek lehetnének, mivel kedves borok. ... De kávákképpen, az kik vásáriam fogják az spanyol és olasz borokat, vigyázások és szájok ízi legyen, hogy akármely nádmézes öszvezavart és megvesztegetett borokat ne vegyenek”775

Mint már a fenti idézetekből is kiderült, az előkelők asztalukra olasz és spanyol borokat is beszereztek, amelyeket többnyire finomabbnak tartottak a hazai boroknál. Érdekes, hogy a Thurzó Imre lakodalmára (1618) készülő, kőműves munkát végző mesteremberek is olasz bort kaptak praebendájuk részeként.776

A bor többféle forrásból érkezett az uradalmak pincéjébe: egyrészt saját maguk is termeltek saját földjeiken borszőlőt, másrészt bordézsmából vagy vásárlásból. Az itthon termett borokat aztán több szempontból is osztályozták. Egyrészt megkülönböztettek óbort és újbort. Batthyány I. Adámnál az előző évi termés mennyiségétől függött, hogy ki kaphatott az óborból és ki a gyengébbnek tartott újborból. Ha szűkén volt az óbor, csak az úr és felesége, illetve a legelőkelőbb familiárisok, a ffaucimerek és a diákok kaphattak belőle. Az újborokat minőségileg is felosztották. Batthyány I. Adám udvarában minden évben hozzáértő emberek kóstolták meg az az évi termést, majd három kategóriába sorolták őket: korcsmái, praebendás (vagy abrakos) és a földesúri saját használatára való bor.777 A korcsmái bort árulták ki falun, a praebendás bort kapta a praebendások többsége, a harmadik,

771 Palas és Ester tánca és Az őszről való ének. Esterházy, 1892. 144-, 146. p.

773 Égető, 2002. 186. p.

774 Wesselényi Anna Csáky VIII. Istvánnak. Tárcsái savanyú víznél, 1642. július 28. Deák, 1875. 151. p.

775 Koltai, 2003. 119. p.

'76 Radvánszky, 1879b. 24. p.

777 Bán, 1977. 55. p.

132