Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
Szívesen fogyasztottak Magyarországon nem termő gyümölcsöket is, méghozzá narancsot, citromot, (száraz és leves) limóniát, fügét, pomagránátot (gránátalmát), gesztenyét, mandulát, tengeri szőlőt (ribizlit). Ezeket - többnyire a fűszerekkel együtt - vagy közvetlenül külföldről szerezték be, vagy a nagyobb városokban áruló kereskedőktől. Ezek közül a gesztenye, mandula és ribizli ma már itthon is megterem, de a tárgyalt időszakban még ez nem volt így. A mandulafák ültetését és gondozását már egy 16. század végi konyhakertészeti kézikönyv627 és Lippai is ismerteti, az urbáriumokban mégsem említenek mandulafákat. Termését Lippai szerint nyersen is ették és a főzéshez is használták.628 Thurzó Ilona lakodalmára vettek ún. csészére való mandulát, ami alátámasztja a nyersen való fogyasztás szokását,629 de azért elsősorban ízesítéshez használták. Gesztenyefát Lippai nem említ, a 16. század végi konyhakertészeti kézikönyv viszont igen.630 Az urbáriumokban csak elvétve szerepelnek - Kékkő vára alatt és a dévényi uradalomban volt gesztenyés erdő, illetve kert631 - a kanizsai uradalom egyes falvainak pedig például gesztenyét is be kellett szolgáltatniuk.632 Különös, hogy Simplicissimus szerint Magyarországon olyan sok gesztenye (és szilva) termett, hogy azzal hizlalták a jószágot.633 Ez az észrevétel inkább számunkra az sugallja, hogy vadon rossz minőségű gesztenye termett, amely helyett a főúri asztalra inkább külföldről vásárolták a gesztenyét. Az urbáriumokban a 18. században a gesztenyefák száma már megszaporodott. A gesztenye konyhai felhasználása jelentéktelennek tűnik, amennyiben csupán egy-két receptnél említik a szakácskönyvek, illetve a Tótfalusiban egynél sem.634 Ennek ellenére a lakodalmakra jelentős mennyiségben vásárolták és fogyasztottak: 25-80 fontot (12,5— 40 kg) (bővebben lásd lejjebb). Nádasdy Tamásnak 1544- szeptember 30. és október 4- között naponta vettek Komáromban, máskor viszont egyáltalán nem, és ekkor sem jegyezték fel, hogy milyen célból vették.635 A már említett 16. század végi szakácskönyvtöredékben az úrnak szánt ebéd gyümölcsös táljára gesztenyét is javasolnak,636 valószínű tehát, hogy elsősorban utolsó fogásként (gyümölcsként) fogyasztották. A ma hazánkban oly természetesen előforduló ribizlit sem termelték még itthon. Az akkoriban tengeri szőlőnek nevezett gyümölcsöt Lippai szerint Szent János szőlőjének is hívták, amely elnevezést a magyarok a németektől vettek át, latinul pedig ribesnek nevezték.637 Elsősorban ízesítésre használták.638 A narancsot és citromot nyersen is ették, méghozzá étkezés közben is. Például aló. század végi szakácskönyvtöredékben ajánlott főúri menüsor negyedik nagy táljához, amelyen sóban főtt halat szolgálnak fel, tányéron 627 Radvánszky, 1879b. 50. p. 628 „A nyers mondolat mind mikor friss, mind mikor száraz, eszik." Lippai, 1966. 201. p. 629 Radvánszky, 1879b. 63. p. 630 Radvánszky, 1879b. 50. p. 631 15 96. MNL OL H 156 fasc. 14. no. 28., fasc. 52. no. 36. 632 16. század vége. MNL OL E 156 fasc. 84. no. 44633 Turóczi-Trostler, 1956. 96. p. 634 Király, 1981. 176., 180. p.; Radvánszky, 1893. 270. p. 633 Kumorovitz-Kállai, 1959a. 107-110. p. 636 Radvánszky, 1879b. 45. p. 637 Lippai, 1966. 223. p.; Király, 1981. 330., 332-333., 336., 351., 353., 371. p. 638 Nádasdy számadásokban írják egyszer, hogy tengeri szőlőt vettek étekbe, ami arra utalhat, hogy nem csak ételbe használták. Kumorovitz-Kállai, 1959a. 126. p. 116
