Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
Révay Kata Szidónia például örömmel írja férjének Osztrosich Mátyásnak, hogy halászni járt és fogott egy galócát, amelyet el is küld neki szeretete jeléül.499 De Rákóczi László is mulatság gyanánt járt halászni: Szeptember 19-én: „ebéd után mentem halásztatni az Atyamfiaval együtt az Latorca vizére, az holott szép mulatsággal való szerencsés halászatunk is lőtt.” Két nappal később: „Ebéd után az halászathoz fogatván, szerencsésen halásztunk s fogattunk egy dézsa pisztrángot."500 A tavakon egyszerű és kedvelt halászási mód volt, hogy a tó zsilipjét megnyitva, az elvezető' csatornán keresztül egyszerűen leengedték annak vizet, a mederben pedig ott maradtak a halak, amit aztán csak össze kellett gyűjteni merító'hálóval. E halászási módra utal Révay Kata Szidónia férjének írt levele: „Itten tegnap porkoláb uram leengedte a vizet az halastórúl, de az écczakán igen befagyott volt, meginten a halastóban kellett beereszteni a vizet, azt mondja porkoláb uram, hogy megártott volna az dolognak és így semmi halászatban mód nem lehetett."501 A tavakban folytattak ún. tapogató halászási is: a sárospataki uradalom négy tilalmas tavát ó'sszel tapogató kassal és hálóval is halászták. A tapogató halászat a „sekély állóvizek halászatára alkalmas fogási mód.” Lényege, hogy a halász egy alul-felül nyitott kast borít rá a mellette úszó halra, majd az így csapdába került állatot kiemeli.502 A patakok vagy kisebb folyók halait gyakran úgy halászták le, hogy ún. rekesztéseket építettek rajuk. Ez azt jelentette, hogy a fó'meder mellett kiástak egy másik medret, amely a fó'mederbó'l indult ki, és oda is tért vissza. Majd a fó'medret elrekesztették ott, ahol a másik meder indult, így szárítván ki a fó'medret, amelynek az alján maradt halakat, főleg pisztrángokat, könnyen felszedhették.503 504 505 „Az halász fogdozza az halakat: avagy parton horoggal, melly az horgászó veszszőrűl czemán (pórázon, horog (inon) függ, és amellyre vagyon téve (ragasztva) az étető madzag. Avagy merítő hálóval, az melly fügvén a póznán (rúdon) a vízbe eresztetik avagy csolnokban hálóval, avagy varsával, az melly étzaka megvettetik." A halászás Comenius leírásában.304 A folyókon kerítő hálóval, merítőhálóval és varsával halásztak. A varsát fűzfavesz- szőből fonják, és úgy néz ki, mint egy kettős kosár. Kövekkel teszik tele, hogy a meder mélyén maradjon. A felső részén, az ún. száján úsznak be a halak, de kiúszni már nem tudnak. A négyszögű merítőhálóval főleg kisebb folyókban halásztak, méghozzá este és hajnalban.305 499 Ilava, 1656. december 12. Komáromy, 1889. 152. p. 500 Horn, 1990. 68. p. 301 Hava, 1656. november 10. Komáromy, 1889. 151. p. Bél Mátyás is leírja ezt a módszert könyvében. Bél, 1984. 369. p. 502Tapogató halászat. Ortutay, 1982. 207-208. p. 503 Herman, 1887. 232. p. Bél Mátyás is leírja e halászási formát. Bél, 1984. 363-364. p. 504 Comenius, 1675. 106. p. 505 Bél, 1984. 357. p. 100
