Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
A korabeli emberek arra törekedtek, hogy a már kifogott halakat frissen tartsák, elsó'sorbanazért, mert a friss halból készült ételeket sokkal jobban szerették, mint a tar- tósítottból. A kifogott éló' halak számára a kertekben haltartókat alakítottak ki,’06 illetve ezekben a haltartókban, vagy tavakban, folyóvizekben bárkákat építettek. A haltartók és haltartó bárkák éppen úgy hozzátartoztak az uradalmakhoz, mint a halászó vizek. Thurzó Szaniszló asztalára is a haltartó bárkából emelték ki és vitték a konyhaasztalra a szükséges halmennyiséget.’07 Thököly Imre tiszttartójának részletesen leírja egy ilyen bárka javallott elkészítési módját is: „Tisza folyó vize, alkalmatos helye (a jó vígyázás lészen reája) csináltasson egy nagy bárkát, melynek a négy oldala szépen megnyesett veszőbői legyen megfonva, csak egyes vesszőállat fonván fel a sűrűn való karózást, hogy vékonyaszerű sövénye legyen, a fenekét és felső részét deszkából csináltassa, retezes, lakatos ajtót reá. Némelyek a bárkába buzaszemet, korjtát, vagdalt tüdőt szoktak hányiu a halak tartására, akik sokáig akarják fogva tartani, a molnár vagy halász-biró mindenkor gondot viseljen reájuk.”’08 Más uradalmakban is a tiszttartókra hárult a haltartók és a bárkák építése, majd tisztántartása, gondozása. Wesselényi Ferenc azt kívánta meg murányi udvarbírójától, hogy a felügyelete alatt lévó' négy haltartóban „hazánkban termett pisztrángot, lepényhalat, kövihalat, kophalat" és a Szepességbó'l hozatott lazacot tartson.’09 Egyes uradalmakban a jobbágyok szolgáltatásai között a húsvéti, karácsonyi halbeadási kötelezettséget is előírtak’10, és a húsokhoz hasonlóan hallal is tartoztak, ha valamilyen lakodalomat, keresztelőd vagy; halotti tort rendezett a főúr valamelyik uradalmában. Haltartósítás. Nem mindig volt azonban lehetőség frissen eltartani a halat, ilyenkor konzerválták, elsősorban sózással.’11 Esterházy Miklós is ezt a módszert ajánlja feleségének a megmaradt hal eltevésére: „Ma hozattam valami vizát a Dunáról, mölyre ide vártalak volna édes fiam, de itt talán azonban találunk többet is. Hanem ott szűk lévén a hal a mint értem, addig míg az én hozzám való útra eredtek, akartam hogy legyen halatok innét is, s a mit ott el nem költhettek benne, be köli sózni, jó leszen ha haza megyünk innét is.”5,: A Dunán nagy mennyiségben halászott vizát sózva szállították az ország távolabbi területeire. Batthyány I. Adám böjti asztalára is sózott vizából készültek a halas ételek nagyobbik része. A sózott halat azonban nem nagyon kedvelték. Esterházy Miklós például tréfálkozva ugyan, de azért egyben komolyan is írja feleségének, hogy „megszánván édes Atyámfia benneteket, hogy mind csak amaz hitvány sós halon vesződtök, im én igen szép 506 „Az kertben való haltartókat is jó volna megcsináltatni, az mint Czobomé leányom menyegzőjekort volt csinál- va." Thurzó, 1876a. 296. p.; „A* eleven halakot, mikor bőven vagyon, az halastóban hordattya, más részét az barkóban." Makkai, 1954- 265. p. 607 Például Radvánszky, 1893. 344-, 378., 381., 389. p. ’os Lehoczky, 1894b. 160. p. 509 Dó'ry, 1901b. 276. p. 510 Például az egri püspökséghez tartozó Tisza-Nána falunak (1685) két hordó sós csukát és egy viza halat kellett beadnia évente. MNL OL E 156 fase. 1. no. 6. ’“Szilágyi, 1977. 137-138. p. 512 Galánta(?), 1624- október 17. Merényi, 1901. 358. p. 101
