Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ

Fontos és örömteli esemény levéltárunk életében, hogy az Archívum Comitatus Castriferrei újabb, számszerint 6. kötete is elhagyta a sajtót. Ismeretes, hogy a 2004 óta napvilágot látó kiadványsorozat eddigi darabjai az 1999 és 2003, illetőleg a 2004 és 2008 között megrendezett Vas Megyei Levéltári Napokon elhangzott eló'adások szerkesztett és jegyzetekkel ellátott szövegét, továbbá három kollégánk - Bariska István, Tilcsik György és Melega Miklós - PhD disszertációjának javított és kiegészített változatát publikálták.

Utóbbi hagyományt kívánjuk most folytatni az Archivum Comitatus Castriferrei „Kismonográfiák” elnevezésű alsorozatában közreadott művel, amelynek szerzője Benda Borbála, a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár munkatársa, a kötet pedig az „Étkezési szokások a 17. századi fó'úri udvarokban” címmel, az ELTE Bölcsészettudományi Karán 2005-ben „summa cum laude minősítéssel megvédett PhD disszertációjának némileg átdolgozott szövegét tartalmazza, amelynek elkészülését több évig tartó, szorgalmas levéltári és könyvtári kutatások, majd pedig alapos és igényes, szinte mindenre kiterjedő feldolgozómunka előzték meg.

Benda Bobrála e művével a 17. századi magyar főúri udvarok rendkívül színes, érdekes és sokak által talán kicsit irigyelt, de mindenképpen megismerni kívánt világába kíséri el és vezeti be az olvasót, melynek során úgy érezhetjük, hogy mi magunk is a Batthyány, az Esterházy, a Nádasdy vagy éppen a Thurzó család vendégei vagyunk. Bepillanthatunk a konyhákba és a sütőházakba, ahol a konyhamester éber felügyelete mellett szorgalmas szakácsok, szakácsnők, inasok és kukták főzik vagy sütik a finoman fűszerzett húsételeket és halféleségeket, a különféle tésztákat, süteményeket és kenyereket, vagy dolgozzák fel a friss zöldségeket. Mindeközben belelapozva a kézírásos és nyomtatott szakácskönyvekbe megismerhetjük sok, jórészt ma is fogyasztott étel 17. században szokásban volt elkészítési módját, a korabeli receptek fortélyait és az arisztokrata családok tagjainak táplálkozási szokásait. Az olvasmányos szöveg mellett a kötetben helyet kapott nagyszámú illusztráció is segítségünkre van abban, hogy magunk előtt lássuk a tágas ebédlőhelyiségekben álló asztalokon elhelyezett míves terítékeket, szép evőeszközöket, a feltálalt gusztusos fogásokat, és szinte már érezzük is az ételek íncsiklandozó illatát, valamint az italok, közöttük a Magyarországon a 17. században meghonosodott kávé, tea vagy csokoládé kellemdús ízét.

Intézményünk már több éve elhatározott szándéka és dédelgetett terve valósult meg azzal, hogy közreadhatjuk Benda Borbála elmélyült és gondos kutatásai és fel- dolgozőmunkája eredményeként megszületett monográfiát, melynek révén egy olyan darabbal gyarapodott az Archivum Comitatus Castriferrei, amely a korszakkal és a kérdéskörrel foglalkozó szakemberek mellett reményeink szerint a széles nagyközönség figyelmére és érdeklődésére is számíthat, és így jelentősen hozzájárul a kiadvány- sorozat szakmai presztízsének emeléséhez.

9