Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
és a vasútállomással összekötve biztosította volna a város távol eső pontjai közötti gyors, a belvárost elkerülő közlekedési kapcsolatot.221 Az 1923. évi városrendezési terv meglátásainak helyességét az idő igazolta. Az abban előirányzott áttörések közül sok megvalósult a későbbi évtizedekben: a Vörösmarty Mihály utca meghosszabbítása a 11-es Huszár út felé; a Thököly Imre utca megnyitása kelet felé, a Ferences kerten keresztül; a Nagykar utca kiszélesítése és parkosítása; a Kőszegi utca folytatásában észak felé a Liszt Ferenc utca megnyitása; a Király utca északi végénél az új színház terének kialakítása, és a Nagykörút, mai nevén Brenner Tóbiás körút közelmúltban történt részleges átadása.222 Összegezve megállapítható, hogy a dualizmus időszakában Szombathelyen egyetlen modem értelemben vett általános városrendezési terv sem készült. Egy ilyen terv elkészítésének igénye ugyan már 1864-ben felvetődött, de annak létrehozását évtizedeken át halogatták. Amikor aztán az 1910-es években végre már a komoly szándék is megérlelődött a városvezetésben, a világháború kitörése közbeszólt, és a dualizmus korának városrendezési-városesztétikai felfogása szellemében fogant terv ténylegesen már csak az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után készülhetett el. Ez az 1923. évi - a szombathelyi szakirodalomban tévesen harmadiknak titulált - terv volt valójában a város első igazi általános rendezési terve. UTCANYITÁSOK A település területi növekedését előidéző utcanyitások, valamint az új városrészek létrehozásának hátterében elsősorban az érintett területek birtokosai álltak. A város ritkábban lépett fel kezdeményezőként, az esetek többségében azonban - a városfejlesztés érdekeit szem előtt tartva - konstruktívan együttműködött a magántulajdonosokkal, vagy egyszerűen csak jóváhagyta a kérvényezett utcanyitásokat. A város cselekvési lehetőségeinek és aktivitásának alapvetően gátat szabott az az adottság, hogy a település terjeszkedésére alkalmas földterületek magánkézben voltak. A hatóságnak ezért könnyebbséget jelentett az érintett birtokosokra hagynia a szervezőmunkát, ahelyett, hogy költséges és hosszadalmas kisajátítási eljárásokba bonyolódva magának kellett volna megszereznie a szükséges földeket, majd elkészíttetni a drága terveket. A dualizmus korában keletkezett új utcák vonalát ezért többnyire a telektulajdonosok által felkért magánmérnökök rajzolták meg, a város által megjelölt irányok, szélességi és hosszúság előírások betartásával. Ennek eredményeként Szombathely utcahálózatának kialakításában a városvezetés szándékai érvényesültek. Az utcákra nézve az építési szabályrendelet általános érvényű előírást tartalmazott: „A telek- felosztási tervben az utcák, amennyire lehet, egyenes irányban, még pedig főutcák rendesen nem alább, mint 15 m, kereszt utcák nem alább, mint 13 m szélességben tervezendőlc.”223 Az utcanyitások, utcavonal-szabályozások és építkezések felügyeletét, valamint a városrendezési terv előkészítésével kapcsolatos feladatokat a dualizmus korának első évtizedeiben a Szépítő Bizottmány látta el. A testület története az 1830-as évekig vezethető vissza224, de állandó városi bizottságként csak 1861-től működött, „az építkezés kö221 VaMLSzvk. Kjkv. 21/1867., 22/1867., 20/1879., 62/1879., 13/1880.; VaMLSzv. pg. Közig. ir. III. 164/1923.; Napról napra. = VL, 1879. nov. 2. 2. p.; Egy nagyjelentó'ségü utczarendezési kérdés. = Vvm., 1896. márc. 8. 3. p.; Tóth J., 1943. 199-200. p.; Brenner, 1959. 164- p. 222 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 164/1923.; Horváth, 1970. 429-441. p. 223 VaML Vszlgy. 10. sz. Szészr. 1884. 224 Pásztor, 2002. 14-15. p. 84
