Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
rül igényelt rend, külcsín és tisztaság létrehozatala”225 céljából. Az 1864-ben „Szombathelyi építészeti és szépitészeti választmány” néven újjáalakuló bizottság szerepét még bó'veb- ben fogalmazták meg, feladatául téve, hogy „a város terjedelmére, belterülete rendezésére, utszák és piaczok szabályozására, az építések csinossága, czélszerüsége, szilárdsága és tűzi biztonsága, a jó ízlés"226 érvényesülésére felügyeljen. 1867-ben újabb névváltoztatással visszaállították, és véglegesítették a Szépítő' Bizottmány elnevezést. A sokrétű feladatot ellátó testület összetételében az építész és mérnök szakemberek túlsúlya érvényesült, a korszak jeles szakemberei közül Schwartz Ede, Dobrovics Ferenc, Brenner János, Holczheim Károly, Hötzl József, Kirchmayer Károly számított oszlopos tagnak. A városi tanács ugyan már 1873-ban megállapította, hogy „a városi lakosság számának emelkedése, s ezzel kapcsolatban uj utczák nyitása, azok czélszerü beosztása, lejtezése, és csatornázása, úgy egyéb építészeti és szépitészeti tekinteteknél fogva, egy rendszeresített városi mérnöki hivatal szervezésének elodázhatatlan szüksége bekövetkezett"227, a közgyűlés azonban - nyilvánvalóan takarékossági megfontolásokból - megelégedett a fennálló rendszerrel, és továbbra is a bizottság szakembereire támaszkodva, illetve alkalmanként magánmérnököket megbízva gondoskodott a műszaki ügyek intézéséről. Szombathelyen csak 1886-tól rendszeresítették a városi mérnöki állást, akkortól kezdve a Szépítő Bizottság népes szakértői gárdája teendőinek egy részét, a műszaki, városfejlesztési és építéshatósági ügyeik irányítását, az utcák felmérésének és szabályozásának feladatát a mérnöki hivatal vette át.228 Az utcanyitások lebonyolítása nem csupán műszaki ismereteket követelt meg, hanem jogi természetű problémákat is felvetett A városfejlesztésre kiszemelt területek telektulajdonosai között ugyanis mindig akadtak olyanok, akik saját anyagi érdekeiket szem előtt tartva szembehelyezkedtek birtokos társaik és a város szándékaival. Akadályozták az utcanyitásokat, földjeiket nem adták át utcatérnek, esetenként túlzott anyagi követeléseikkel fellépve a városfejlesztési tervek megvalósulását is veszélybe sodorták, sértve ezzel a település stratégiai érdekeit. A városvezetés kezében ilyen esetben egyetlen fegyver maradt, kénytelen volt törvényben biztosított jogával élve a kisajátítás eszközéhez folyamodni. Szombathelyen először a déli városrész megnyitásával kapcsolatos bonyodalmak világítottak rá az önérdek és a közcélok ütközéséből fakadó problémákra, és érlelték meg a közgyűlésben azt a felismerést, hogy a kisajátítási jog megszerzése nélkül a városnak nincs hatékony eszköze az utcanyitási tervek keresztülvitelére. 1873-ban ezért a következő határozatot hozták: „azon indítvány, hogy a kisajátítási törvény, - a mennyiben közegészségi, tüzrendó'ri, és középitkezési czélokból leendő kisajátításokra vonatkozik - Szombathely városára is kiterjesztessék, elfogadtatván, e czélból az országos képviselő ház elébe a kerületi országos képviselő által benyújtandó kérvény intézteim rendeltetik oly értelemben, hogy a napontafelmerülő építkezések, az élénk forgalom és népesedés folytán előtérben álló utcza nyitások keresztül vitele ... könnyebben eszközöltethessék."229 Ez a momentum egyértelműen mutatta, hogy Szombathely vezetése tudatosan törekedett olyan eszközök megszerzésére, amelye225 VaML Szvk. Kjkv. 50/1861. 226 VaML Szvk. Bjkv. Szép. Vál. ir. 1/1864. 227 VaML Szvt. Tjkv. 260/1873. 228 VaML Szvk. Kjkv. 69/1865., 70/1865., 41/1867., 66/1867., 9/1870., 18/1872.; VaML Szv. MH Műsz. ir. 6. dob.; Melega, 2004a. 267. p. 229 VaML Szvk. Kjkv. 21/1873. 85
