Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSFEJLESZTÉS, VÁROSSTRATÉGIA, ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉSI KÜZDELMEK @43
tot. A törvényhatóság szeptemberben kelt nyilatkozata a város törekvését ugyan nem ellenezte nyílt formában, de úgy foglalt állást, hogy a település még nem érett a függetlenedésre. E vélemény megformálásához hozzájárulhattak az 1908. évi szombathelyi tífuszjárvány idején szerzett kedvezőtlen tapasztalatok is, amikor a városvezetés részéről tapasztalt erélytelen fellépés miatt a vármegye drasztikus beavatkozásra kényszerült a válság kezelésére. A jelentés kételyeinek adott hangot arra vonatkozóan is, hogy a város képes lenne-e viselni az önállósággal járó megnövekedett anyagi terheket. A település kérvényét elutasító belügyminiszteri véghatározat 1908 őszén érkezett meg a vasi vármegyeszékhelyre. Szombathely a dualizmus korában nem próbálkozott többé a törvény- hatósági jog megszerzésével.131 A VÁROS „PATRÓNUSAI” A dualizmus kori Magyarországon a városok érdekérvényesítési küzdelmei területén burjánzott a protekcionizmus. Az egymással vetélkedő települések a „kijárásos” rendszert működési mechanizmusához alkalmazkodva politikai kapcsolataik felhasználásával igyekeztek előnyös pozíciókhoz, a város rangját és gazdasági erejét növelő állami intézményekhez jutni. A dualizmus időszakában több jeles szombathelyi, illetve Vas vármegyei kötődésű politikus szerzett az országos politikában olyan magas szintű hivatalt, illetve befolyást, amelynek segítségével - lokálpatrióta indíttatásból - hatékonyan tudtak közbenjárni szűkebb pátriájuk érdekében. Szombathely ezeket a kapcsolati tőkéket nagy intenzitással és magas hatásfokkal tudta kihasználni és a maga javára előnyösen kamatoztatni. Az esetek többségében „pártfogói” közbenjárásának köszönhetően jutott a város fejlődését indukáló tényezők és intézmények birtokába. A Vasvármegye című helyi lap 1895-ben így formált véleményt erről a kérdésről: „Vármegyénk és városunk nagynevű, s kitűnő szülötteinek meleg pártfogása következtében Szombathely sok oly intézmények jutott birtokába, melyek minden városnak fejlődését és emelkedését vonják maguk után.”132 A „patrónusok” közül nagy érdemeket szerzett Szombathely szülötte, Hollán Ernő. Az altábornagyi rangfokozatig jutó katonai mérnök és politikus a Közlekedésügyi Minisztérium államtitkára, a Déli Vaspálya Társaság magyarországi érdekeinek képviseletével megbízott főfelügyelő, és az Országos Mérnök és Építész Egylet elnöke volt. Magas pozíciójának köszönhetően elérte, hogy a Déli Vasút vonalát Szombathelyen vezették át, ami a város későbbi története szempontjából döntő fontosságú tényezőnek bizonyult. Eredményesen járt közben annak érdekében, hogy a Nyugati Vasút nyomvonalát is a vasi vármegyeszékhely érintésével jelöljék ki. Hollán Ernő érdemeit elismerve a kortársak Szombathelyen utcát neveztek el róla, és emléktáblát avattak szülőházán.133 A Nyugati Vasút ügyében Hollán Ernő mellett a legnagyobb munkát az ugyancsak szombathelyi származású Horváth Boldizsár végezte. Országgyűlési képviselőként, a kiegyezés utáni első magyar kormány egykori igazságügy-minisztereként, komoly politikai befolyással rendelkezett, amelyet több alkalommal igénybe vett szülővárosa érdekében.134 111 VaML Szvk. Kjkv. 159/1907., 80/1908., 150/1908.; Szombathely törvényhatóság. = Vvm., 1908. szept. 19.1. p. 132 Városi ügyek. = Vvm., 1895. máj. 26. 3. p. 133 VaML Szvk. Kjkv. 15/1868., 21/1868., 7/1869., 18/1901., 132/1901.; Bodányi, 1910. 20. p. 134 VaML Szvk. Kjkv. 2/1867., 113/1898.; Horváth Boldizsár. = Vvm., 1889. márc. 10. 2. p.; Bodányi, 1910. 20. p. 58
