Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
AZ INFRASTRUKTURÁLIS MODERNIZÁCIÓ EREDMÉNYEI
A MODERNIZÁCIÓS PROGRAM FINANSZIROZASA Szombathely városa a 19. század végén válaszút elé került. A korszerű infrastruktúra kiépítésének szükségszerűsége általános közmeggyó'ződéssé vált, de nyilvánvaló volt, hogy a település rendszeres jövedelmi forrásai elégtelenek a beruházások finanszírozására. A város teljes éves költségvetési keretét többszörösen meghaladó nagyságrendű beruházásokat önerőből Szombathelynél gazdagabb települések sem tudták volna megvalósítani. A város előtt két alternatíva állt. Vagy megelégszik a fennálló rendszerrel, és lemond a lakosság által évtizedek óta szorgalmazott fejlesztésekről, s ezáltal vidékies, kisvárosi nívón konzerválja a helyi közállapotokat, vagy - Budapest és Bécs példáját, illetve a korabeli európai trendet követve - kölcsönpénzek igénybevételével megvalósítja a beruházási programot.1175 A dilemmát a Vasvármegye újságírója így foglalta össze: „Szombathely fekvésénél, viszonyainál és erőforrásainál fogva kettős alternativa előtt állott. Vagy megmarad régi kezdetleges városi szerkezetében és mivoltában, s ez esetben nem sok az amit várhat és jogszerűen igényelhet a jövőtől, vagy megalkotja az urbánus jelleget megadó intézményeket, s bátran előretör és helyet viv ki magának a provincziális nagyvárosok sorában.”1176 Szombathely fejlődni akart, s ehhez pénzre, külső erőforrások bevonására volt szükség. A századforduló látványos infrastruktúra-fejlesztési programját teljes egészében kölcsönpénzekből finanszírozták. A hitelek felvétele az adott körülmények között szükségszerű volt, s tekintettel az 1890-es évekre jellemző gazdasági prosperitásra és optimista várakozásokra, ez nem is számított felelőtlen pénzügyi lépésnek. Éhen Gyula a lehetetlent megkísérelve a lakosság megterhelése nélkül próbálta meg keresztülvinni a közművesítési programot. Ez átmenetileg sikerült is, mert a polgármester a törlesztőrészletek fedezésére új pénzügyi forrásokat talált a kövezetvám, a városi kezelésbe vett piaci helypénz és fogyasztási adók, a megyei hozzájárulások kieszközlése és a kommunális intézmények díjbevételei révén. A konjunktúra megtörése, illetve az állami jövedelemelvonás fokozódása következtében azonban a patikamérlegen kimért kényes pénzügyi egyensúly az 1900-as évek elején felborult, és a város csökkenő bevételei pótlására kénytelen volt a lakosság adóterhelését fokozni.1177 Szombathely - részben az infrastruktúra-fejlesztési program következtében - a 20. század elején egyre jobban eladósodott. Ezzel a problémával azonban nem állt egyedül, mert míg a magyar városok többsége a 19. század végén még elzárkózott a beruházási célú kölcsönök felvételétől, addig néhány éves fáziskéséssel, a 20. század első évtizedétől egyre több település lépett a hitelfelvétel, illetve eladósodás útjára.1178 E tömegessé váló jelenségről 1910-ben a Vasvármegye cikkírója is megemlékezett „A városok, melyeknek polgársága megköveteli a legmodernebb intézményeket, nagy költséggel csinálják meg csatornázásukat, vízvezetéküket, közvilágításukat és kórházukat, valamennyit kölcsönpénzből.”1179 Az eladósodás országos probléma volt, ami összekapcsolódott a városok finanszírozásának megoldatlanságával, az állam által áthárított terhek okozta pénzügyi válság állandósulásával. 1175 VaML Szvk. Kjkv. 1901. máj. 1. Horváth István nap. el. félsz.; Éhen, 1897b. 38. p.; Városaink helyzete. = VÁL, 1906. júl. 15. 4-5. p.; Thirring, 1912. 600-620. p.; Sipos, 1996. 7-8., 15-21. p. 1176 A konverzió. = Vvm., 1902. dec. 18. 1. p. 1177 VaML Szvk. Kjkv. 84/1902. 1178 VaML Szvk. Kjkv. 1901. máj. 1. Horváth István nap. el. félsz.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 297/1909.; Barcza, 1891. 5. p.; Éhen, 1897b. 38. p.; Thirring, 1912. 600-620. p.; Városaink helyzete. = VÁL, 1906. júl. 15. 4-5. p.; Sipos, 1996. 7-8., 15-21. p. 1179 Miért nem konvertálnak Szombathelyen? = Vvm., 1910. máj. 19. 3. p. 391
