Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
AZ INFRASTRUKTURÁLIS MODERNIZÁCIÓ EREDMÉNYEI
A dualizmus korának véget vető 1. világháború, illetve az azt követő események ismeretében kijelenthető, hogy Szombathely súlyos eladósodása ellenére pozitív egyenleggel zárta a korszakot. A város kifejezetten jól gazdálkodott a felvett kölcsönökkel, mert azokat szinte kivétel nélkül jövőbemutató, további fejlődést serkentő beruházásokra fordította, és nem élte fel a költségvetési hiány fedezésére. Az ország pénzügyi rendszerének összeomlása, illetve a hiperinfláció következtében aztán az 1920-as évek elején egycsapásra megszabadult az évtizedek alatt felhalmozott adósságok terhétől, és más városokhoz viszonyítva jelentős helyzeti előnnyel, egy komplett műszaki infrastruktúra birtokában lépett át az 1. világháború lezárását követő új korszakba, amelynek súlyos gazdasági problémái közepette a városok még nehezebb körülmények között, nagy anyagi áldozatok árán tudták csak közműrendszereik elmaradt fejlesztését bepótolni.1180 AZ INFRASTRUKTURÁLIS FEJLŐDÉS INDUKÁLÓ TÉNYEZŐI Az országos viszonylatban is kiemelkedő eredményeket felmutató infrastrukturális fejlődés Szombathelyen több tényező szerencsés együttállásának következtében valósulhatott meg. Az infrastruktúra modernizációja elválaszthatatlan részét képezte a város minden területre kiterjedő dualizmus kori fejlődési folyamatának, gazdasági-demográfiai növekedésének, központi funkciói bővülésének és városhierarchián belül elfoglalt javuló pozíciójának. Az infrastrukturális fejlesztéseket szükségessé tevő problémák legnagyobb arányban a demográfiai növekedésben gyökereztek. A népesség viharos ütemű emelkedése túlzsúfoltságot és közegészségügyi válsághelyzetet generált, a populáció és a népsűrűség növekedésével az egyre nagyobb mennyiségben felhalmozódó szennyvizek és ürülékek kezelése és a megfelelő mennyiségű tiszta ivóvíz biztosítása egyre nehezebb feladatot jelentett. Komoly gondokat okoztak továbbá a városszerte jelentkező közlekedési nehézségek, hiányoztak a gyalogos és közúti forgalom zavartalanságának feltételei. A harmadik krónikus problémagócot a fejletlen közvilágítási rendszer képviselte. A fenti, szerteágazó és összetett problémák megfelelő színvonalú kezeléséhez a polgárság gyarapodó anyagi ereje, a város fokozatosan növekvő gazdasági potenciálja, majd a 19. század végén a pénzpiaci konjunktúra, az olcsó hitelek elérhetősége biztosította a financiális hátteret. Ahhoz azonban, hogy a ténylegesen fennálló közlekedési, közvilágítási és közegészségügyi gondok megoldására a település valóban mozgósítsa a potenciálisan rendelkezésre álló erőforrásokat, szükség volt a lakosság ilyen irányú igényére, változtatási szándékára, a civil összefogásra, és a városvezetés cselekvési hajlandóságára. Ez volt az a pont, ahol Szombathely egy olyan többlettel rendelkezett, ami döntő szerepet játszott az infrastrukturális fejlesztések kibontakozásában. A szombathelyi polgárság igényszintjének és elvárásainak növekedése az 1870-es évektől erősödött fel. Miután bebizonyosodott, hogy a város vezetése nem képes a köz- világítási rendszer gyökeres megújítását keresztülvinni, a helyi polgárság összefogása teremtette meg azt az alapot, ami lehetővé tette a légszeszgyár létrehozását. A lakosság részéről már az 1870-es évektől megnyilvánult egy fokozódó környezeti tudatosság, amely a közegészségügy és a közlekedési hálózat problematikáját a figyelem középpontjába ál1180 Schindler, 1942. 267-269. p. 392
