Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
A szombathelyi polgárokat állami, vármegyei és városi adók terhelték. A kincstár felé az állampolgárok kereseti adót, a földtulajdonnal rendelkezó'k földadót, a háztulajdonosok házbéradót fizettek. A vármegye 8%-os útadót, 3-6%-os katonai adót és 1%-os kulturpótadót szedett. A város az egyenes állami adókra épülő 55%-os pótadót, a házbéradó után 2%-os tűzoltói járulékot hajtott be, s mindezt a polgárok természetben kiszolgáltatandó, vagy pénzösszeggel megváltható közmunka kötelezettsége egészítette ki. Az előbbiekben felsorolt egyenes adók a századfordulón egy föld- és háztulajdonnal nem rendelkező átlagos szombathelyi polgár éves jövedelmének hozzávetőlegesen 22%-át vonták el, míg az ingatlan vagyonnal rendelkezők természetesen ennél is magasabb kulcs alapján adóztak. A fogyasztási- és egyéb közvetett adók, illetékek és járulékok még tovább növelték a jövedelemelvonást.1144 Az 1900-as évek folyamán a szombathelyi polgárokra nehezedő városi adók száma és súlya drasztikusan emelkedett. A pótadó kulcsa a századfordulós 55%-ról az 1910-es évekre 80%-ra nőtt, az országos átlagnál magasabb szintet elérve. A tűzoltói járulék mellett 1906-tól bevezették az állami fogyasztási adóra kivetett városi pótlékot, ami közvetett módon növelte a polgárok kiadásait, mert megemelte a város területén forgalmazott bor és hús vételárát. Az 1909-ben életbe léptetett házbérfillér - vagyis az állami házbéradó után szedett községi pótadó - elvileg a vagyonos társadalmi csoportok jövedelmének megcsapolását szolgálta, valójában azonban a bérháztulajdonosok az új adó nagy részét a bérlőkre hárították át, így ez az intézkedés is az alacsony jövedelmű kispolgárság és munkásság tömegeinek megélhetését nehezítette. Ugyanez a jelenség ismétlődött meg az 1913-ban bevezetett csatornajárulék esetében is, amelyet a lakbérek után rótt ki a város. Az 1909-ben bevezetett 1%-os ingatlanátírási díj az adásvételi ügyleteket lebonyolító polgárok költségeit növelte meg. A lakosság bizonyos rétegeit érintette még a szemétkihordási díj, az ebadó, és a különféle bírságpénzek. A város olyan arányban növelte meg a lakosságra nehezedő terheket, hogy az 1910-es évekre a házipénztár rendes bevételeinek nagyobbik fele már adókból folyt be, 30% a községi pótadóból, 30% a többi adónemből származott. Az ingatlantulajdonnal nem rendelkező polgárok egyenes adókból származó jövedelem elvonása a század eleji 22%-ról az 1910-es évekre 25%-ra nőtt, de a közvetett adók még ennél is nagyobb arányban nőttek.1145 A növekvő terhek miatt elégedetlenkedő lakosság az okokat, illetve felelőst keresve - részben érthető módon - a századfordulós infrastruktúra-fejlesztési programban, illetve Éhen Gyula személyében vélte megtalálni a bajok fő forrását. Szombathelyen - még a helytörténettel foglalkozó kutatók körében is - napjainkig él az a leegyszerűsítő megállapítás, miszerint a polgármestert terheli az egyszemélyi felelősség a város eladósodásáért. Ez a kijelentés azonban több ponton sem állja meg helyét, és revízióra szorul. Kétségtelen, hogy a századfordulós városfejlesztési program közel 4 millió K-s költsége döntő módon hozzájárult az eladósodásához, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Éhen Gyula elődei, és különösen utódai szintén tevékenyen hozzájárul1144 A város csődje. = Vvm., 1898. nov. 3. 1. p.; Adókivetés Szombathelyen. = Vvm., 1899. jún. 25. 2. p. 1145 VaML Szvk. Kjkv. 82/1892., 2/1897., 1898. nov. 5. közgy., 81/1906., 33/1907., 130/1908., 48/1909., 49/1909., 132/1909., 171/1909., 1918. jún. 27., szept. 17. pm. nap. el. besz., 141/1918.; VaML Szvsz. Zsz. 1901-1910.; A város csődje. = Vvm., 1898. nov. 3. 1. p.; Éhen, 1901. 16. p.; Éhen, 1903. 685-690. p.; Sípos, 1996. 109-110. p. 375
