Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
Kedvezőtlen irányú tendenciát jelzett ugyanakkor, hogy a költségvetés különböző rovatainál keletkező hiányokat több alkalommal is hitelből kellett fedezni. Az 1. világháború kitörésétől kezdve a kölcsönök felvétele újabb lendületet vett. A háborúval kapcsolatos kiadások, a hadikölcsönkötvény-jegyzések, a közellátás megszervezése és az emelkedő ösz- szegű szociális kiadások több millió K-ra emelték az adósságot, ami 1917-ben egy 5 millió K-s konverziós kölcsön felvételéhez vezetett. Eközben a hiány összege is az égbe szökött, de az inflációs hatások a bevételek gyors emelkedését is maguk után vonták, így a költségvetés nem omlott össze. A válság kezelése érdekében ugyanakkor esetenként drasztikus lépésekre is el kellett szánniuk magukat a döntéshozóknak. Az azonnali bevételszerzés érdekében például 1918-ban 1 millió K-ért eladták az Éhen Gyula polgármester idején épített, rendszeres évi jövedelmet biztosító városi bérházat, ami városgazdálkodási szempontból rossz irányú folyamatot jelzett, és a vagyonfelélés megindulásának veszélyét hordozta magában.1141 Összességében megállapítható, hogy Szombathely városgazdálkodási szempontból pozitív mérleggel zárta a dualizmus időszakát. A település vezetősége sikeresen menedzselte a századforduló után a város fokozatos eladósodásából, a romló makrogazdasági környezetből és a magyar városhálózat egészét sújtó pénzügyi-finanszírozási problémákból adódó válságot, bár kétségtelen, hogy a konszolidáció terheit jórészt az adófizetőkre, a helyi lakosságra kellett hárítani.1142 SZOMBATHELY ELADÓSODÁSA ÉS A LAKOSSÁG TERHEI A századforduló után Szombathely városvezetését érzékelhetően nyomasztotta és óvatosságra intette a hatalmas adósságállomány. A helyzet súlyosságát igyekeztek pénzügyi manőverekkel elfedni, illetve a finanszírozási problémákat pénzügytechnikai eljárásokkal megoldani. A város azonban a nyomasztó súlyú adósságállomány ellenére sem zárkózott be. Ha kisebb elánnal is, de folytatódtak a megkezdett fejlesztések, igyekeztek a belső erőtartalékokat mozgósítva, a külső hitelfelvételeket minimalizálva előteremteni a beruházások fedezéséhez szükséges pénzeszközöket. A városvezetés a folyamatos fejlődés szükségszerűségét belátva a pénzügyi egyensúly felborulásának kockázatát is felvállalva irányította a háztartás ügyeit.1143 A település bevételei jelentős arányban a lakosságtól különféle jogcímeken befolyó adókból, pótlékokból, illetékekből származtak. Ha a város növelni szándékozta bevételeit, legegyszerűbb módon általában a pótadó emeléséhez, vagy új adónemek kivetéséhez folyamodhatott. Ebből következően a városra nehezedő adósságszolgálati terhek súlyát legközvetlenebbül az adófizetők érezték meg, akik 1903-tól kezdve az adóterhelés folyamatos növekedését szenvedték el. 1141 VaML Szvk. Kjkv. 104/1910., 139/1910., 141/1910., 2/1911., 62/1911., 73/1911., 75/1911., 201/1911., 2/1912., 48/1912., 94/1912., 100/1912., 106/1912., 191/1912., 199/1912., 202/1912., 223/1912., 227/1912., 234/1912., 255/1912., 2/1913., 28/1913., 109/1913., 118/1913., 142/1913., 201/1913., 235/1913., 236/1913., 238/1913., 239/1913., 108/1914., 145/1914., 31/1915., 32/1915., 36/1915., 69/1915., 84/1915., 147/1915., 47/1916., 48/1916., 50/1916., 51/1916., 52/1916., 75/1916., 108/1916., 112/1916., 177/1916., 179/1916., 187/1916., 32/1917., 73/1917., 77/1917., 83/1917., 84/1917., 133/1917., 154/1917., 193/1917., 195/1917., 227/1917., 228/1917., 107/1918., 111/1918., 113/1918., 170/1918., 132/1918., 189/1918., 244/1918., 247/1918.; A városi takarékpénztár. = Vvm., 1908. okt. 16. 2. p. 1142 VaML Szvk. Kjkv. 98/1907. 1143 Szabálytalanságok a városnál. = Vvm., 1909. ápr. 18. 3. p. 374
