Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
fedezésére ezúttal már elkerülhetetlenné vált a házipénztári pótköltségvetés elkészítése is. A problémák sokasodásához hozzájárult a fogyasztási adók állami kezelésbevételéból és a kövezetvám díjtételeink csökkentéséből adódó jövedelemkiesés is. A városvezetés minden lehetséges módon igyekezett kezelni a költségvetési egyensúly kibontakozóban levő' felborulását. Ennek egyik eszközeként 1901-ben a tanács felhatalmazást kapott a képviselő-testülettől, hogy az egyes rovatoknál tapasztalható megtakarításokat más költségvetési címek túlkiadásainak fedezésére fordíthassák. Ez a belső erőátcsoportosítás hatékonyan kezelhetővé tette a háztartás likviditási gondjait, s ekkortól kezdve a dualizmus korának végéig bevett gyakorlattá vált Szombathelyen, hogy az egyes alapoknál keletkező megtakarításokból a legkülönfélébb célokra vettek fel kölcsönöket, későbbi visszafizetési kötelezettséget vállalva.1134 Az infrastruktúra-fejlesztő program befejezése és Ehen Gyula távozása után Brenner Tóbiás polgármesterre hárult az nehéz és hálátlan feladat, hogy a látványos eredményekért ünnepelt elődje után hátramarad pénzügyi problémákat kezelje, konszolidálja a városi háztartás helyzetét, felvállalva az olyan elkerülhetetlen, de népszerűtlen intézkedéseket is, mint a pótadó megemelése. 1903-ban, mint a 27. ábra grafikonján is látható, a költségvetési hiány jelentős emelkedésnek indult. Emiatt kellett sort keríteni arra a korábban taktikai célzattal évekig halogatott lépésre, hogy a városvezetés a polgárok felé a szó szoros és átvitt értelmében benyújtsa a számlát, azzal az indokkal, hogy a lakosság ne csak az infrastrukturális intézmények biztosította szolgáltatások előnyeiből, hanem az azok létesítésével járó terhekből is kivegye részét. Ennek jegyében - közel 1 évtizedes szünet után - 1903-ban újra megemelték a pótadót, a korábbi 55%-ról 65%-ra. A háztartási hiány visszaszorítására másik lehetőségként az adósságszolgálati terhek csökkentése kínálkozott. A város ezért a nagy beruházási ciklus lezárultával tervbe vette, hogy a több részletben felvett, eltérő futamidejű és kamatú kölcsönöket egy alacsonyabb törlesztőrészleteket biztosító konverziós kölcsönben egyesíti. 1903-ban érkezett el a kedvező pillanat, amikor Szombathely egy rendkívül előnyösek tekinthető hitelajánlatot kapott a Magyar Jelzálog-Hitelbanktól. A közgyűlés magragadta a kínálkozó lehetőséget, és az 1894-1902 között felvett kilenc kölcsönből még fennálló tartozás konvertálására egy 4-287.400 K-s, 4,6% kamatlábú, minden korábbinál hosszabb futamidejű, 65 éves lejáratú jelzálogkölcsön felvétele mellett döntött, fedezetéül lekötve a város összes ingatlanát, közjövedelmét és pótadóját. Az alacsonyabb kamat és a hosszabb futamidő a csökkenő törlesztőrészletek révén évi 22.254 K megtakarítást eredményezett, ami lehetővé tette, hogy ne kelljen tovább emelni a pótadót újabb 6%-kal. A konverziós kölcsön rövid távú hatásként tehát azonnal és érzékelhetően csökkentette a költségvetési hiányt, hosszú távon számolva pedig a teljes futamidőre vetített megtakarítás elérte a 600.000 K-t, annak ellenére, hogy a konverziós kölcsönön a korábbiaknál valamivel nagyobb összeget képviselt.1135 1134 VaML Szvk. Kjkv. 82/1892., 2/1897., 63/1897., 39/1898.,, 92/1898., 15/1899., 127/1899., 118/1900., 19/1901., 20/1901., 109/1901., 1902. május 3-ai közgy., Éhen Gyula pm. lemondó levele, 81/1906., 33/1907.; VaML Szvsz. Zsz. 1901-1910.; Szombathely város zárszámadása. = Vvm., 1899. márc. 23. 2. p.; Éhen, 1901. 15-16., 82. p.; Sipos, 1996. 142. p. 1135 VaML Szvk. Kjkv. 84/1902., 99/1902., 95/1903., 98/1907. 371
