Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)

INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI

Az 1903. évi azonnali válságkezelő intézkedéseken túl a továbbra is erősen emelkedő deficit csökkentésére az elkövetkezendő években újabb lépésekre, bevételnövelő új adónemek kivetésére volt szükség. 1906-ban a városi alkalmazottak fizetésemelése miatt előálló többletkiadás fedezésére a pótadó terhelés ismételt növelése helyett bevezették az állami fogyasztási adókra kivetett pótlékot. A város iskolaügyi, szociális és az úthálózat karbantartásával kapcsolatos kiadásai azonban olyan gyors ütemben növekedtek, hogy 1908-ra egy újabb pénzügyi válság jelei kezdtek körvonalazódni.

1908- ban ráadásul a tífuszjárvánnyal kapcsolatos rendkívüli kiadások miatt pótköltségvetést is kellett készíteni. A városvezetés ekkor - felismerve a költségvetési egyensúly megingása által jelzett probléma súlyosságát - elrendelte egy újabb adónem, a házbérfillér, az egyenes állami házbéradó után szedett községi pótadó kivetését. Ezt az adót a hivatalos indoklás szerint az utcaöntözés és tisztítás, a közvilágítás, a sétaterek fásítása, és a kulturális kiadások fedezése céljából vezették be. A házbérfillér behajtása csak 1909 második félévétől kezdődött el, azonban az év első felében a házipénztárban már olyan mértékű hiány mutatkozott (vö. 27. ábra), hogy a felvett kölcsönök után esedékes törlesztőrészletek kiegyenlítésére nem maradt fedezet. A város ezért egy 100.000 K-s áthidaló folyószámlakölcsön felvételére kényszerült, amit az év második felében a házbérfillér jövedelemből fizetett vissza. A válság súlyosbodásának jeleként

1909- ben is pótköltségvetést kellett készíteni, ráadásul a hiányt - a korábbi hasonló esetektől eltérően - csak kölcsön felvételével tudták fedezni, amire addig a dualizmus kori Szombathely történetében még soha nem volt példa. (A teljes igazsághoz tartozik ugyanakkor, hogy a felvett hitelt egészében beruházási célokra fordították.) Az egyensúly helyreállítása érdekében a városvezetés újabb bevételnövelő intézkedéseket foganatosított, 1909-ben megemelték az ebadót és a ingatlanátírások után 1%-os illeték szedését kezdték meg. A jövedelmek emelkedésével 1910-re sikerült stabilizálni a helyzetet, s a bár a deficit növekedési üteme az elkövetkezendő években is magas maradt, a bevételek gyarapodásának köszönhetően a hiány részaránya visszaállt a még kezelhetőnek tekinthető 30-35% közötti szintre.1136

Az 1908 és 1909 évi súlyos pénzügyi problémák nem maradtak visszhang nélkül a helyi társadalom és a közgyűlési képviselők körében, többen is feszegetni kezdték a város- vezetés felelősségét a kialakult helyzetért. 1909-ben a város főszámvevője öngyilkosságot követett el, ami felkavarta a közvéleményt és különféle találgatásokra adott okot. Olyan hírek kaptak szárnyra, hogy Nyúl Lajos idegeit a város csődközeli helyzete őrölte fel, és a pénzügyi válság kezelhetetlensége feletti kétségbeesés kergette a sírba. A halálesetet az 1909. április 27-ei közgyűlésen hivatalosan bejelentő polgármester az ülésteremben hirtelen a városi háztartás pénzügyi problémái miatt bizalmatlanná vált képviselőkkel találta szembe magát, akik azt firtatták, hogy a vezetőség miért követi azt a gyakorlatot, hogy az egyes alapok pénzét nem eredeti rendeltetésüknek megfelelően használja fel, hanem egyéb célokra fordítja. (Brenner Tóbiás polgármestersége alatt valóban általános gyakorlattá vált, hogy az időről időre szükségessé váló beruházások finanszírozására a

1136 VaML Szvk. Kjkv. 81/1906., 91/1908., 130/1908., 48/1909., 49/1909., 132/1909., 171/1909., 7/1914., 1918. jún. 27., szept. 17. pm. nap. el. besz., 141/1918., 48/1909., 188/1909.; VaML Szvsz. Zsz. 1901— 1918.; Éhen, 1901. 128. p.; A város csődje. = Vvm., 1898. nov. 3. 1. p.

372