Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
ÚT- ÉS JÁRDABURKOLÁS, UTCARENDEZÉS
ság közmunka szolgáltatását. Az 52. § szerint az említett utak felügyeletét a rendőrség, műszaki ügyekben a városi mérnöki hivatal látta el. A természetbeni szolgáltatás pénzben is megváltható volt, a kétfogatú igás munkát 3 Ft, az egyfogatút 1 Ft 50 kr, a kézi munkát 50 kr lefizetésével helyettesíthették a polgárok. Az ingyenesen rendelkezésre álló munkaerő, illetve a rendszeres pénzbevétel lényegesen megkönnyítette a város számára az úthálózat karbantartását.1037 Az utcakövezés ügye az 1890-es évekre összekapcsolódott a városban akkoriban kulmináló közegészségügyi, köztisztasági törekvésekkel. A burkolatlan úttestek tisztán tartása meglehetősen nehéz feladatot jelentett, a felületükön összegyűlő vizet, állati ürüléket és szemetet a kortárs szakemberek súlyos fertőzési veszélyforrásnak tekintették. 1885-ben egy hatósági jelentés azt hangsúlyozta, hogy burkolat hiányában „a szombat- helyi főtér és általában az utszák szemetesek, bűzösen beivódottak”1038 a lovak ürülékétől. A burkolatlan utak következtében a kövezett járdák tisztán tartása is ellehetetlenült, mert a gyalogosok az útról rendszeresen felhordták a sarat. 1891-ben a település közegészségügyi helyzetének feltárására létrehozott vizsgálóbizottság a városszerte tapasztalható különféle problémák orvoslására több javaslatot fogalmazott meg, ezek némelyike az utcahálózatot is érintette. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az utcákat minél előbb kövezni kellene, hogy a csatornákból kiáradó fertőzésveszélyes gázokat bűzelzáró szifonok beépítésével lehessen visszatartani. Burkolatlan utcák esetén szifonokat nem lehetett beépíteni, mert a felszínről bemosódó kavicsos, sáros törmelékek azok gyors eltömődéséhez, tönkremeneteléhez vezettek volna.1039 Az utcakövezés ügyét tehát az 1890-es évektől kezdve már nem pusztán közlekedési, kényelmi kérdésként, hanem közegészségügyi problémaként is kezelték. A burkolási program megindítását a helyi közvélemény egyöntetűen szükségesnek tartotta, de az anyagi alapok előteremtése ügyében a városvezetésnek még nem sikerült előbbre lépnie. A kérdés megoldásának egyetlen lehetséges útját tisztán látva Szabó Ernő polgármester 1891-ben a közgyűlés előtt kifejtette: „A város utcáinak kiköveztetésétől a képviselő testület köztisztasági tekintetből noha ... kedvező eredményeket vár, annak létrehozását a vámszedési jog elnyerésétől kell függővé tennie, mert különben hiányoznak az eszközök, ezen nagymérvű beruházások fedezésére.”1040 A kövezetvám kivetésére az 1886. évi XXII. te. alapján szerezhettek jogot a rendezett tanácsú városok. A vámjövedelmek felhasználásának feltételeiről az 1890. évi I. te. rendelkezett. A szombathelyi polgármesteri hivatalban az 1890-es évek elején lázasan folyt az adatgyűjtés, hogy a különböző burkolási módokról, és azok költségeiről tiszta képet kapjanak. Több települést is megkerestek levélben, közülük Budapest, Eger és Győr városa értékes információkkal szolgált az aszfalt és keramit útburkolatokkal kapcsolatos tapasztalatokról. Szombathely városi mérnöke, Müllner Ignác 1892 februárjára elkészítette a város útburkolási programját, illetve az ehhez kapcsolódó részletes műszaki leírást. Ebben kifejtette, hogy a poros és sáros makadám utak 1037 VaML Szvk. Kjkv. 11/1891., 100/1891., 12/1893., 12/1897., 129/1899., 116/1901., 43/1918. 1038 VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 969/1885. 1039 VaML Szvk. Kjkv. 98/1891., 56/1893.; Sáros járdák. = Vvm., 1890. nov. 9. 7. p.; Szombathely közegészség- ügye. = Vvm., 1891. jan. 25. 5. p.; A járvány. = Vvm., 1891. szept. 20. 2. p.; Közegészségügyi tanácskozmány f. hó 22-én. = Vvm., 1891. szept. 27. 4. p.; Szombathely jövője. = Vvm., 1898. máj. 22. 1. p. 1040 VaML Szvk. Kjkv. 98/1891. 322
