Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)

BEVEZETŐ

miatt. A községesítési törekvések megjelenését, de egyszersmind korlátozott érvényesülését jelzi, hogy Magyarországon 1908-ra is csak a gázgyárak 25%-a működött városi kezelésben, ami messze elmaradt az ideálisnak tekintett, etalonként szemlélt német modelltől. A villa- mosvasutak esetében 26%, az áramszolgáltató vállalatoknál 47% volt a köztulajdon aránya. A legkedvezőbb helyzet a vízművek vonatkozásában állt fenn, a hazai közvélemény ugyanis a vízszolgáltatás esetében látta a legindokoltabbnak a nyereségorientált magántőke visz- szaszorítását. 1910-re annyira elfogadottá vált ez a szemlélet, hogy egy kivételével minden vízmű városi kezelésben állt, ezen a területen tehát Magyarország felzárkózott az európai élvonalhoz. Történetiségét tekintve a községesítés - mint tudatos várospolitikai célkitűzés - a magyar városok közül a legelsők között Szombathelyen jelent meg, az 1890-es évek közepén. A városi kezelésben álló közművek, illetve a szolgáltatásszervező város ideálját Ehen Gyula polgármester korszerű koncepcióját elfogadva tette magáévá a település. Mintaszerűen előrehaladt a községesítés útján Temesvár, Pozsony és Fiume is. Budapesten - az első vidéki kezdeményezésekhez viszonyítva kissé megkésve, de annál intenzívebben - 1907-tól emelkedett a hivatalos várospolitikai célkitűzés rangjára a községesítési program. A főváros az új várospolitikai koncepció megjelenésével a „Bárczy-korszakban” lépett a hagyományos rendészeti feladatokon túlmutató szolgáltatásszervező város útjára.35

A korszerű települési infrastruktúra kiépítése olyan technikai hátteret és pénzügyi kondíciókat követelt volna meg, amelyre a preindusztriális korszakból átöröklött feladatokat ellátó városok nem voltak felkészülve. A szokásos bevételekből nem fedezhető rendkívüli kiadásokat, infrastrukturális beruházásokat csak hitelből lehetett finanszírozni. A közművek kiépítése ezért Európa-szerte kölcsönök felhasználásával történt, s a 19. század utolsó harmadában a városok nagyarányú eladósodásának lehetünk tanúi. A hitelfelvételek megindulása az új típusú, szolgáltatás-orientált várospolitikai irányzat térnyerését jelezte. Mivel a hagyományos bevételi források többnyire a hitelek fedezetéül sem bizonyultak elégségesnek, a településeknek új forrásokat kellett találniuk. Ezt a szerepet töltötték be a jövedelemtermelő közüzemi vállalatok, amelyeknek tarifapolitikáját úgy alakították ki, hogy a létesítésükre felvett kölcsönök törlesztésén túl a nem jövedelmező infrastrukturális beruházások hiteleinek törlesztőrészleteit is fedezzék. A 20. század első évtizedére a brit városok bevételeinek 18%-a már a közüzemek jövedelméből származott. Németországban a községi vállalatok 6-12%-os nyereséget termeltek.36 A századfordulótól a magyar városok költségvetésében is egyre nagyobb súlyra tettek szert a városi üzemek jövedelmei, ami a szolgáltató funkciók kiteljesedéséből adódott. Az aktív községesítési politika eredményeként Budapest közüzemi hálózata és vállalatai a bevéte35 Ripka, 1910. 127-132., 144-148. p.;; Thirring, 1912. 360-362., 432-435. p.; Városaink közmüveiről. = VÁL, 1916. fehr. 19. 479-480. p.; Schindler, 1942. 155., 160-171. p.; Erdei, 1995. 102-116. p.; Melinz - Zimmermann, 1996. 154- p.; Sipos, 1996. 5-11., 163-193. p.; Egyed, 1997b. 112-113. p.; Vörös, 1998. 142-143. p.; Gyám, 2000. 186-188., 206. p.; Vadas, 2005. 184-, 188-190. p.

36 Barcza, 1891.41. p.; Forbáth, 1908a. 252-262. p.; Forbáth, 1908b. 353-354. p.; Rácz, 1908.361-371., 378- 389. p.; Önkormányzati pénzügyek Angliában. = VASZ, 1908. 129-130. p.; Német városok kölcsönei. = VASZ, 1908. 136-137. p.; Madarassy-Beck, 1909. 683-697. p.; Ripka, 1910. 123-138. p.; A világítási üzemek. = VÁL, 1910. 424-425. p.; Bodányi, 1911. 54-55., 110. p.; Flinn, 1965. 39. p.; Fraser, D., 1976. 154-175. p.; Krabbe, 1990. 131. p.; Witzler, 1990. 70-80., 251-253. p.; Fraser, H., 1993. 272-273. p.; Melinz - Zimmermann, 1996. 150., 155. p.; Sipos, 1996. 7-8., 105., 130-134- p.; Sipos, 1998a. 116. p.; Offenthaler, 2005b. 194-197. p.

30