Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
BEVEZETŐ
kezelésében vannak megfelelő helyen. Az orvostudományi, közegészségügyi kutatások eredményei ugyanakkor ideológiai szempontból is megerősítették az önkormányzatok azon törekvését, hogy beavatkozzanak a települések fizikai környezetének szabályozásába. E felismerések együttesen vezettek a 19. századi városokban kibontakozó „municipal socialism” (városi szocializmus) eszméjének és gyakorlatának kialakulásához. A városok a közműveket fokozatosan saját kezelésükbe vonták, s ezzel olyan új szerepben, feladatkörben jelentek meg, amelyre korábban nem akadt példa. A hagyományos, rendészeti feladatok ellátására koncentráló felfogás helyett egyre inkább teret nyerő szemlélet szerint az infrastrukturális fejlesztések terén a városi hatóságoknak kezdeményező szerepet kellett vállalnia, még akkor is, ha e nagyberuházások finanszírozása törvényszerűen maga után vonta a települések eladósodását. A hatóságok a magánkezelésű szolgáltatásokkal kapcsolatos problémák orvoslására egyfajta kommunálpolitikai alternatívát kínáltak, megszületett a szolgáltatásszervező város modellje. A „municipal socialism” révén a társadalmi szolidaritás és a szociális gondolkodás megjelent a várospolitika szintjén.32 A szolgáltatások szocializálása, városi kezelésbe vétele, közüzemek létesítése az urbanizáció „őshazájában”, Nagy-Britanniában vette kezdetét. Elsőként a gáz- és vízműveket, később a tömegközlekedési vállalatokat vették köztulajdonba, alakították „köz-művekké”. A községesítési hullám az 1870-es évektől bontakozott ki, majd az 1880-as évektől vett nagyobb lendületet. A törekvések eredményességét jelzi, hogy Nagy-Britanniában a 20. század első évtizedében városi kezelésben üzemelt a gázgyárak 34%-a, az áramszolgáltató vállalatok 66%-a, a közúti vasutak 58%-a, és a vízművek közel fele.33 A 1860-1870-es évektől a német városokban is megerősödött a szolgáltatásszervező funkció. A települések nagy aktivitással vetették bele magukat vállalkozásokba (víz-, gáz- és áramellátás, közlekedés, kereskedelem, pénz- és biztosításügy). A „Munizipalsozialismus” eszméje a 20. század elejére teljes győzelmet aratott, az 1910-es évekre a gáz- és villamos művek 75%-át maguk a városok birtokolták.34 Magyarországon a 19. század végén a városi adminisztrációban még erősen tartotta magát az a szemlélet, hogy a közpénzeket kezelő települések nem bocsátkozhatnak kétes kimenetelű üzleti vállalkozásokba, még akkor sem, ha azok esetleg jótékony hatással lennének a település, illetve a polgárság életére. A községesítési hullám a kedvező külföldi tapasztalatok nyomán csak az 1890-es évektől kezdve, a nyugat-európai tendenciákhoz viszonyítva 1-2 évtizedes késéssel bontakozott ki. Az ilyen irányú szándékok azonban - mint szombathelyi példa kapcsán is látni fogjuk - sokszor leküzdhetetlen akadályokba ütköztek az üzleti érdekeiket védő tőkés csoportok ellenállása 32 Forbáth, 1908a. 256-262. p.; Rácz, 1908. 357-358., 378-380. p.; Ripka, 1910. 129-131. p.; Banks, 1973. 106-107. p.; Fraser, D., 1976. 154- p.; Lampard, 1983. 38-39. p.; Mumford, 1985. 431-432., 441-442. p.; Schott - Skroblies, 1987. 77-80. p.; Krabbe, 1990. 120., 124-, 134. p.; Ladd, 1990. 48. p.; Fraser, H., 1993. 259., 279-280. p.; Sutcliffe, 1995b. 162., 164- p.; Melinz - Zimmermann, 1996. 141-143. p.; Sipos, 1996. 6-7., 10. p.; Sipos, 1998a. 116. p.; Wilding, 1999. 246-248. p. 33 Burton, 1907. 3-4. p.; Forbáth, 1908a. 252. p.; Rácz, 1908. 356., 359., 374-, 378., 388-389. p.; Ágoston, 1909. 514-, 519-531. p.; Ripka, 1910. 124-149. p.; Brockington, 1956. 26-27. p.; Rosen, 1958. 220-224. p.; Flinn, 1965. 143-150. p.; Schoenwald, 1973.680. p.; Fraser, H., 1993. 259-272. p.; Benevolo, 1994.182. p.; Keams - Lee - Rogers, 1995. 127-157. p.; Cherry, 1996. 14. p.; Sipos, 1996. 8. p.; Porter, 1999. 119-120. p. 34 Barcza, 1891. 39. p.; Szterényi, 1901a. 51., 57. p.; Forbáth, 1908a. 253-255. p.; Ágoston, 1909. 515-517. p.; Ripka, 1910. 127-128., 147. p.; Bodányi, 1911. 53-54- p.; Bodányi, 1914. 117. p.; Krabbe, 1983. 375-388. p.; Krabbe, 1989. 99-126. p.; Krabbe, 1990. 117-130. p.; Ladd, 1990. 8., 16-20., 48-51., 202-203., 237-238. p.; Matzerath, 1990. 10. P.; Witzler, 1990. 70-80., 251-253. p.; Sipos, 1996. 5-9., 163., 206. p. 29
