Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÍZVEZETÉK
történő csatlakozás ettől kezdve már nem számított olcsó mulatságnak, ezért a tanács - a csatornázási kölcsönhöz hasonlóan - a Szombathelyi Általános Takarékpénztár 10 éves lejáratú kölcsönét kieszközölve kedvezményes hitelt biztosított mindazoknak, akik vállalták, hogy 1899 folyamán bevezetik a vizet otthonaikba. A községi tulajdonú épületekbe (iskolákba, a gyámoldába, a szegényházba, bérházakba) - a csatornához hasonlóan - a város köttette be a vízvezetéket. A házi vezetékek létesítését a tanács engedélyezte.907 1903-ban a település nehéz anyagi helyzete miatt beszüntették a házi vezetékek bekötésénél motivációs célzattal korábban alkalmazott kedvezményeket, megállapítva egyúttal, hogy a város szándékainak megfelelően a vízvezeték „hasznossága már köztudatba ment."908Ettől kezdve minden költség a lakás tulajdonosát terhelte. A hálózatot a minisztériumi szakemberek több alkalommal is átvizsgálták, s egy-két hiányosságot pótoltattak az 5 éves jótállást vállalt Budapesti Szivattyú- és Gépgyárral. A Szombathely tulajdonát képező vízmű működtetéséért a város 1898-ban 4800 K-t fizetett azt üzemeltető cégnek, amelyik 1899-ben már 14.000 K-t követelt. A város ennél jóval olcsóbban is üzemben tudta tartani a vízvezetéket, ezért a hálózat kezelését 1901 elején átvette, a fenntartáshoz szükséges eszközöket és szerszámokat pedig megvásárolta. A vízmüvet ettől kezdve az újonnan rendszeresített, városi alkalmazásban álló személyzet kezelte. Szombathely a létesítményt az 5 éves jótállási idő letelte után, 1903 decemberében alapos felülvizsgálat után vette át véglegesen a kivitelező vállalattól.909 A vízvezetéket a századfordulóra a település minden jelentős és kiépült utcájába bevezették, bár a hálózat a csatornánál 2,5 km-rel rövidebb, 20 km hosszú volt. (A rendszerbe bekapcsolt utcák tételes felsorolását lásd a lábjegyzetben.)910 A VÍZMŰ MŰKÖDÉSE A vízmű a korszakban általánosan elterjedt gyakorlatnak megfelelően három alapvető egységből, a vízgyűjtőből, a csőhálózatból és a víztoronyból állt. Az angol rendszerű vízmű német szabványú csővezetékkel létesült. A vízgyűjtés a domb- és hegyvidéki tájakon gyakran alkalmazott eljárással, galériában (föld alatti tárolómedencében) történt. A létesítményt Szombathelytől északra, a Perint-patak völgyében alakították ki. A próbafúrások által ki907 VaMLSzvk.Kjkv. 120/1898.,57/1893.,24/1899., 121/1899.,4/1901., 117/1901.,49/1902.;VaMLSzv.pg. Közig. ir. III. 5/1899., III. 42/1900., 142/1901., 236/1901.; Csatornázási és vízvezetéki kölcsönök. = Vvm., 1899. ápr. 30. 7. p.; Az építési bizottság ülése. = Vvm., 1900. dec. 15. 4- p.; Egy év a város történetéből. = Vvm., 1900. dec. 30. 2. p., 1902. jan. 1. 2. p.; Az építő bizottság ülése. = Vvm., 1901. jan. 16. 2. p.; Benzinmotor a szivattyúházban. = Vvm., 1901. aug. 9. 2. p. 908 VaMLSzvk. Kjkv. 166/1903. 909 VaML Szvk. Kjkv. 4/1901., 1904. jan. 28-ai közgy. pm. nap. el. félsz.; VaML Szv. pg. Közig. ir. 236/1901.; A városi vízvezeték felülvizsgálata. = Vvm., 1899. okt. 26. 4- p.; A tanács intézkedései a városi vízművek kezelése tárgyában. = Vvm., 1899. nov. 2. 3. p.; A városi vízművek felülvizsgálata és végleges átvétele. = Vvm., 1903. dec. 13. 3. p. 910 A századfordulón kövekező utcákat rendelkeztek vízvezetékkel: Kossuth Lajos, Szabó Miklós, Rózsa, Fa- ludy Ferenc, Paragvári, Kó'szegi, Széli Kálmán, Vörösmarty Mihály, Király, Gyámolda, Nádasdy Ferenc, Söptei, Vasút, Szelestey László, Tizenháromváros, Gyár utcák, a Kőszegi út, Szent Márton, Kis, Szily János, Berzsenyi Dániel, Belsikátor, Iskola, Rohonci, Kis- és Nagykar, Kereszt és Erzsébet királyné utca, a Horváth Boldizsár, Széchenyi István és Batthyány Lajos tér, valamint a Vízi és Vízmellék, Gyep, Hosszú, Légszeszgyár, Fürdő, Rumi, Torna, Óvoda, Komáromi, Óperint, Árvaház, Hegy, Jókai, Kálvária, Pap, Körmendi, Mező, Nárai, Görög, Csillag és Kövi utcák.; Vö. VaML Szv. MH Műsz. ir. 12. dob.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 5/1899., III. 42/1900., 3769/1902.; Bodányi, 1910. 59., 64., 73. p. 285
