Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÍZVEZETÉK
választott területen a talajvíz egy kavicsos rétegben tárolódott, illetve lassan áramlott a Kőszegi-hegységtől Szombathely felé. A galéria vízszintesen elnyúló csőrendszerét ebbe a 7-8 m mélyen található kavicsrétegbe fektették. A csövek fölé 50 cm vastagságban ökölnyi nagyságú mosott kavicsot terítettek, majd visszatemették a talajt a kiásás sorrendjében. Mivel a víz nagy területen, de viszonylag vékony rétegben oszlott el, a kutak hozamát nem mélyítéssel, hanem a gyűjtőterület vízszintes kiterjesztésével lehetett növelni. A lyukacsos, zománcozott, fél m-es belső átmérőjű kőagyag csövek 690 m hosszan nyúltak el K-Ny irányban. Ilyen hosszúságú létesítmény tudta ugyanis - a próbaszivattyúzások eredményei alapján végzett számítások szerint - a kívánt napi 3000 m3-es vízhozamot biztosítani. (A tervezők az akkor 17.000 lakosságú város 30.000 főre történő növekedésével számolva fejenként napi 100 1 vizet vettek alapul) A galéria nyugati szárnya átnyúlt a Perint medre alatt, annak túlsó partjára is. Annak érdekében, hogy a patakból közvetlenül ne juthasson víz a rendszerbe, a Perint alatt átvezető szakasz 30 m hosszan tömör csőből készült. A galériák fölött a felszínen védterületet alakítottak ki, hogy minden külső szennyeződés bemosódásának elejét vegyék. A Perint vizét a galériák közelében felduzzasztották, abból a célból, hogy a talajvíz a galériától ne áramoljon el a patak medre felé. (Ez a létesítmény a városon kívül, a csatornaöblítő duzzasztótól északra épült.) A galériába beszivárgó víz a csövekből a gyűjtőkútba folyt, ahonnan elektromos motorral hajtott szivattyúk emelték ki. A szivattyútelep gépházát az épület pincéjében helyezték el, a gépek működéséhez szükséges áramot a VEMR ikervári vízerőművétől vezették ide. A szivattyúkat a Budapesti Szivattyú- és Gépgyár, a tartalék benzinmotort a szombathelyi Mayer E. és Fiai cég készítette. Az 500 V feszültségű, 30 A egyenárammal működtetett triplex szivattyúk felváltva üzemelve másodpercenként 201 vizet szívtak fel és nyomtak a városba vezető csőbe. Az első években napi 18 órán át, majd 1902-től - a MÁV-műhely hálózatra csatlakozásával - a zavartalan vízellátás érdekében már napi 24 órán át üzemeltek a gépek.911 A főnyomócső a szivattyútelep határáig 325 mm átmérőjű volt, a városba érve 225 mm-re szűkült. A vezeték a Faludy Ferenc utcában kettéágazott és kelet felé a Király- Hoszú-Kereszt, nyugati irányban a Szily János-Iskola-Kiskar utcán át a belvárost övsze- rűen körbefutva az Operint utcában újra egyesült, és a település nyugati felén magasodó víztorony felé folytatta útját. Erre a központi gyűrűre négy öv fűződött fel. A keleti és a déli városrész ellátására egy-egy 125 mm-es öv szolgált, míg a nyugati városrészt egy 225 és egy 125 mm-es vezeték ölelte körbe. A hálózat keringő (cirkulációs) rendszerű volt. A négy kisebb övét, illetve a fő- és mellékvonalainak végpontjait - ahol arra lehetőség kínálkozott - összekötötték, így ezekben a csőszakaszokban szabadon áramolhatott a víz. A külső utcák felé sugarasan haladt a vezeték, s mivel ezek a szakaszok csak egy irányból kaptak vizet, rendszeresen meg kellett nyitni a tűzcsapokat, hogy a csőben megálló víz felfrissülhessen. A vezetéket átlagosan 1,5 m-rel a felszín alá fektették. Az utcai vezetékek öntöttvasból, a házi csatlakozások ónozott ólomcsövekből készültek. A 225 mm átmérőjű városi főnyomócső 3 m hosszú, egyenként 210 kg súlyú karimás öntöttvas csőidomokból volt 911 VaML Szvk. Kjkv. 120/1898., 57/1899., 121/1899., 74/1901., 84/1902.; VaML Szv. pg. Közig. ir. 79/1902.; VaML Szv. MH lg. ir. 182/1902.; VaML Szv. MH Műsz. ir. 12. dob.; A szombathelyi vizmű. = Vvm., 1898. dec. 15. 2. p.; Benzinmotor a szivattyúházban. = Vvm., 1901. aug. 9. 2. p.; Bodányi, 1910. 64-71. p.; Frisnyák S., 1990. 107. p. 286
