Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
ÁRAMSZOLGÁLTATÁS
pest 20%-kal magasabb (1.167.617 K), a villamos esetében ellenben 30%-kal alacsonyabb (359.067 K) tényleges összeget állapítottak meg.636 A körültekintő előkészítés során kidolgozott végleges szerződési tervezet szentesítése az 1913 februárjában összeült közgyűlésre várt. A szerződés vitája során egyes képviselők azonban továbbra is az önálló villamos művek létrehozása mellett érveltek és elutasították, hogy a magántársaságnak 45 évre monopóliumot adjanak. Az időközben beszerzett adatok birtokában ugyanakkor a VEMR esetleges megváltását is ráfizetéses üzletnek ítélték. A vállalat nyereségességi mutatói ugyanis - részben a város vételi szándékának elhárítása érdekében - 1911-től kezdve hirtelen tízszeresére ugrottak. A szerződés elfogadása mellett érvelők ugyanakkor utaltak arra, hogy a monopólium megadása országszerte követett gyakorlat volt, míg egy városi tulajdonú vállalat létesítése az adott viszonyok között rendkívül kockázatos vállalkozás lenne. A szerződés pozitívumaként emelte ki, hogy a vállalat által fizetendő területhasználati díj jelentős bevételhez juttatná a települést, és lehetőséget biztosítana arra is, hogy a város anyagi lehetőségeihez mérten jól jövedelmező részvényeket vásárolhasson. A képviselő-testület példátlan módon, 3 napon át folytatta a meddő vitát és az egyeztetést, míg végül a döntés elnapolása mellett határoztak. A szerződés végleges változatának megszövegezését a villamosügyi bizottságra testálták, azzal a felhívással, hogy kérjék ki a Kereskedelmi Minisztérium és a fővárosi szakértők véleményét is, a vitatott kérdések eldöntésére. A végső szó kimondása ismét azért maradt el, mert a város még mindig nem tett le a saját villamos művek létrehozásának eszméjéről. Az előkészítő bizottság ezután egy országos hírű szaktekintélyt, Stark Lipótot bízta meg a szerződés tervezetének átvizsgálásával, illetve állásfoglalását kérték egy községi vállalat esetleges létesítésének ügyében is. Stark Lipót precíz számításokra alapozott jelentésében az új vállalat alapítása ellen foglalt állást, és a szerződés némely pontjának módosítása után annak aláírását szorgalmazta.637 638 Javaslatai alapján a bizottság 1914-ben ismét nekilátott a szerződés átdolgozásához, de egyúttal szándéknyilatkozatot elfogadva erősítették meg, hogy a városi villamos művek létesítésének igényéről sem mondanak le: ,A bizottság ... arra a megállapodásra jutott, hogy az önálló városi villanyos mü eszméjét nem ejti le, sőt ezt az ügyet állandóan felszínen tartja, megvalósítására komolyan törekedik.”636 A hatalmas költségigényű beruházás finanszírozására azonban a súlyosan eladósodott településnek nem volt reális lehetősége, a vállalkozás ráadásul az adott körülmények között biztos kudrcra lett volna ítélve. Ennek ellenére a közgyűlés 1918-ban ismét felállított egy bizottságot, hogy - az önálló vállalat létesítését előkészítendő - kezdjen tárgyalásokat az elektromos művekkel, annak tisztázására, hogy milyen legyen a jogviszony a VEMR és a majdani községi cég között. A város az 1. világháború lezárulta után is folytatta a VEMR irányába offenzív politikáját. Amikor 1920-ban a társaság 2,5 millió K értékű alaptőke-emelést hajtott végre, Szombathely városa - a korábbi terveknek megfelelően - 2500 db részvényt jegyzett, közel 1.000.000 K értékben. A vásárlási szándék mögött nem titkolt befolyásszerzési törekvés állt.639 A közgyűlés így indokolta a tranzakció létjogosultságát: 636 VaML Szv. pg. Különgy. vili. ügy. 637 VaML Szvk. Kjkv. 33/1913., 35/1913., 40/1913., 1913. június 5. nap. el. pm. besz.; VaML Szv. pg. Közig, ir. III. 31/1911., III. 245/1912.; VaML Szv. pg. Különgy. vili. ügy. 638 VaML Szv. pg. Különgy. vili. ügy. 639 VaML Szvk. Kjkv. 175/1918. 214
