Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
GÁZSZOLGÁLTATÁS
1914 tavaszán a kérdés eldöntését már sokadszor, s mint utólag kiderült, ezúttal véglegesen elnapolták. Az 1. világháború kitörése végleg meggátolta a gázgyár megváltásának előkészítését, amelyhez egyébként már kezdettől fogva nem túl nagy lelkesedéssel fogott hozzá a város. A vonakodásra az adott okot, hogy a gázmű megszerzéséhez újra jelentős kölcsön igénybevételére lett volna szükség, miközben a századfordulón felvett hitelek miatt a város adósságállománya már amúgy is kezdett kezelhetetlenné válni. A gyár megváltásának amiatt sem lett volna sok értelme, mert a vállalat monopóliumának lejárta már nagyon közeli volt. A háború miatt működésképtelenné vált társulat végül 1921-ben kimondta saját feloszlatását. A gázmű a város kezébe került, s ezzel a részvény- társasági forma megszűnt.’02 Vezetőség és alkalmazottak Az alapszabályok értelmében a társulat ügyeit az ötévenként választott igazgatóság vezette. A 12 fős testület feladatkörébe tartozott a vállalat és az alkalmazottaknak irányítása, a mérlegek és leltárak elkészítése. Az igazgatóság munkáját az igazgató elnök vezette és egy három tagból álló felügyelőbizottság ellenőrizte. A társulat gazdálkodására, fejlesztésére kiható döntések a minden év elején megtartott közgyűléseken születtek. A részvényesek itt ismerhették meg az üzleti eredményeket, és véleményezhették az igazgatóság éves munkáját. Döntöttek a nyereség felosztásáról és megválasztották a vezetőséget.502 503 A társulat első elnöke a gázgyár megalakítása körül legserényebben tevékenykedő Pillich Ferenc lett. Utódai közül Németh Imre 1879-től 10 éven át, majd Brenner János 1890-től szintén 10 éven át viselte e tisztséget. Leghosszabb ideig, 1901-től a részvénytársaság felszámolásáig dr. Edelmann Sebő volt az igazgató.504 A vállalat az adminisztratív munkát végző dolgozók mellett egy „légszeszmestert”, két lámpagyújtót, szerelőket és a gyártelepen segédmunkásokat foglalkoztatott. A légszeszmes- ter a gázgyártás folyamatát irányította. E munkakör nagy szakmai felkészültséget igényelt, ezért - főleg a kezdeti időkben - nem volt könnyű e posztra alkalmas szakembert találni. 1873-1879 között Schindler Simon, utána Prinoth József, a századfordulón Zöhrer György töltötte be az állást. A két lámpagyújtó szolgálati idejében külön őrszobában állomásozott. A vállalat indulásakor Szukics Antalt és Lábos Józsefet alkalmazták lámpagyújtóként.505 A GÁZMŰ FEJLŐDÉSE A KEZDETEKTŐL AZ 1. VILÁGHÁBORÚIG A gázgyár fejlődésének főbb állomásai 1812 és 1918 között A gázgyár fejlesztésének történetén végigtekintve bizonyos ciklikusság figyelhető meg. A megalakulástól kezdve nagyjából 10 évenként került sor egy-egy nagyobb beruházási hullámra, a berendezések cseréjére, a termelőkapacitás és a hálózat növelésére. Ezt az évtizedes periódusokkal ismétlődő ritmust csak az 1. világháború kirobbanása törte meg. A légszeszvilágítási társulat tőkeerejét és gondos gazdálkodását mutatta, hogy a szükséges beruházásokat a gyár történetének első 50 éve alatt lényegében mindig saját erőből tudta fedezni. 502 VaML SZT Cb. ir. Te. 13. légsz. ir.; VaML Szvk. Kjkv. 99/1902., 45/1914. 503 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 495/1900. 504 VaML SZT Cb. ir. Te. 13. légsz. ir. 505 Uo.; Egyesületi élet. = VL, 1875. aug. 1.3. p.; Német szemtelenség. = VL, 1880. jan. 1. 2. p.; Szabó Géza, 1931.42. p. 171
