Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
GÁZSZOLGÁLTATÁS
A megalakulás után az első jelentős fejlesztésekre az 1880-as évek elején került sor. 1882-től egy nagyfogyasztóval, a Déli Vasút Társasággal gyarapodott a gázigénylők köre. A főcsővezeték meghosszabbítása és a lámpák felszerelése a vasútállomáson 10.000 Ft-ba került, amelyet a légszeszgyár a tartalékalapból fedezni tudott. 1883-ban a megnövekedett fogyasztás kielégítésére a retorták számát 10-re, a korábbi kétszeresére bővítették. A következő évben a gyártelepen történtek nagyobb beruházások, mivel a termelő kapacitás emelkedése miatt bebizonyosodott, hogy egy újabb gazometer és egy nyomásszabályozó létesítése elkerülhetetlen. A második gáztároló harang befogadóképessége az elsőnek több mint kétszerese, 700 m3 volt. Az ehhez szükséges 20.000 Ft-ot a tartalékalapból és kisebb részben hitelből fedezték.506 A második beruházási periódus 1890-ben indult, a légszeszgyár és a MÁV között létrejött megállapodással, amelynek alapján a vasúti társaság műhelyében és fűtőházában létesült gázvilágítás. Ugyancsak ebben az évben került sor a gázgyár telepén egy új szénraktár építésére „a megnagyobbodott üzemhez múlhatatlanul szükséges szénmennyiség befogadására”, „miután a meglevő kőszénraktár felette kicsiny és tűzveszélyes’’507 volt. 1891 folyamán további jelentős fejlesztés vált szükségessé, mert kiderült, hogy a meglevő ötös és hármas kályhák a működésképtelenségig elhasználódott állapotba kerültek. A tönkrement berendezések kiváltására és a gáztermelés további fokozása érdekében két ötös és egy hármas retortakályhát építettek. A korszerűbb, W. Bäcker szabadalma szerint készült „félgenerátor rendszerű” kályhák legfőbb előnye abban állt, hogy a füstgázok hőjének felhasználásával gazdaságosabban működött, és a légszesztermelést is fokozta. A 13 retortával már napi 1300 m3 gázt tudtak fejleszteni. 1891-ben létesítettek még egy gőzkazánt is, a következő évben pedig a MÁV mozdonyszerelő csarnokába és új műhelyébe szereltek gázvilágítást. Az 1891-1893 között lezajlott fejlesztések 23.000 Ft-os költségét a gázmű saját erőből finanszírozta.508 A beruházások azután sem álltak le, hogy a gázgyár a VEMR érdekkörébe került, hiszen az új részvényeseknek is érdekükben állt a vállalat nyereségességének fenntartása. Az új igazgatóság 1902-ben azzal kezdte tevékenységét, hogy szakértők bevonásával az összes épületet, gyári berendezést és a csővezetéket is átvizsgáltatta. Ezután 24.000 K költséggel kibővítették a szénraktárt, a műhely helyiségét és a lámpagyújtók őrszobáját. Kijavították a kerítést, csatornázták a gyártelepet. A város területén az elöregedett, illetve a csatorna és vízvezeték építés miatt megsérült csöveket 15.000 K ráfordítással kicserélték. Emellett - felismerve, hogy a gázgyár műszaki létesítményei az elhasználódás miatt állandó javítást igényelnek - létrehoztak egy „karbantartási alapot”, ahová évente befizették a nyereség bizonyos százalékát. A következő évek folyamán a kályhákat javíttatták ki, 1905-ben pedig egy teljesen új hétretortás kályha is készült. 1905 és 1908 között jelentősen meghosszabbították a csővezetéket, 13.600 K értékben.509 A negyedik fejlesztési periódus 1910-ben indult, amikor a régi, kisebb kályhák helyett két db, hét retortásat építettek. A vállalat ezután napi 2500 m3 gáz előállí506 VaML SZT Cb. ir. Te. 13. légsz. ir. 507 Uo. 508 Uo. 509 Uo.; A légszesztársulat köréből. = Vvm., 1901. febr. 27. 4. p.; A légszesztársulat uj helyiségeinek felava- tása. = Vvm., 1902. szept. 14- 2. p. 172
