Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
GÁZSZOLGÁLTATÁS
egy konkurens vállalatból anélkül, hogy ez fel ne keltette volna a hatóságokban a monopóliumra törekvés gyanúját.469 Brenner János nyilatkozataiban sikeresen leplezte le a VEMR ravasz lépéseit, rámutatva, hogy az új részvényesek „mint mondani szokás »Strohmann«-ok .., akik ezen átírt részvényeknek sem nem birtokosai, sem nem tulajdonosai, hanem egyszerűen olyan egyének, akik a »Vasmegyei elektromos müvek részvénytársaságá«-nak czéljaira az átirt részvények jogán szavazataikkal mindenkor rendelkezésre állanak.”470 A VEMR azonban nem csak a látszat megőrzése miatt folyamodott e burkolt térnyeréshez, hanem azért is, mert a hatályos törvények monopóliumellenes intézkedéseit csak így tudta kijátszani. A kereskedelmi törvény 155. §-a és a társulati alapszabályzat ezzel egybecsengő' 18. §-a alapján ugyanis - bár elvben minden részvény egy szavazatot ért -, egy személy 10 szavazatnál többet akkor sem birtokolhatott, ha értékpapírjainak nagy száma ezt lehetővé tette volna. Ezért a villamos műnek nem állt érdekében, hogy az általa megszerzett 260 db részvényt saját nevére írassa, mert ezzel a lépéssel csak 10 szavazathoz jutott volna. Ehelyett megszervezték a strómanok között a részvények optimális eloszlását (átlag 5-10 db/fő), így biztosítva maguk számára elég szavazatot, s ezzel tényleges befolyást a légszeszvilágítási társulat közgyűlésein. A VEMR céljai érdekében nem riadt vissza az anyagi áldozatoktól, s a részvényeket a felvásárlási kampány által felvert 220-250 Ft/db, sőt 400 Ft/db áron is megvette. Az akció lebonyolítói természetesen titokban tartották vásárlásuk valódi indokát, így történhetett meg, hogy kecsegtető ajánlataikkal az 1898-ban a gázgyár városnak való eladása mellett voksoló tulajdonosoktól is csaltak ki értékpapírokat. Akadt, aki nem is adta el részvényét, csak átmenetileg szándékozott kölcsönadni, de VEMR érdekcsoport ezeket is saját tulajdonaként tüntette fel. Geist Lajos is az ilyen módon becsapottak gyanútlan köréhez tartozott, s mikor felismerte, hogy mire használták fel jóhiszeműségét, nyilvánosságra hozta, hogy e részvények „bárki nevén szerepeljenek is ..., annak tulajdonát nem képezik és csak visszaéléssel jutott birtokába; miért is tiltakozom az ellen, hogy ezen tulajdonomat képező részvények alapján helyettem és nevemben bárki is szavazatot gyakoroljon.”*'' Geist Lajos ennek ellenére nem kapta vissza értékpapírjait. Az akció szervezettségét és a VEMR irányító szerepét bizonyította az is, hogy a felvásárolt részvénytömeget az átíratáskor nem a névleges tulajdonosok, hanem dr. Edelmann Sebő mutatta fel, s azokat ezután is együtt tartva, a Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. páncélszekrényében őrizték. A VEMR részéről egyébként nem a szombathelyi gázgyár megszerzése volt az első ilyen jellegű üzleti akció. 1898 folyamán - hasonlóan kétes körülmények között, a soproni tulajdonos polgárok megtévesztésével - az ottani légszeszgyár részvénytöbbségét szerezte meg a Batthyány Géza, s adta tovább a VEMR mögött álló belga tőkéscsoportnak. A kortársakkal ennek a köztudomású ténynek az ismeretében nem lehetett elhitetni a villamos művek „ártatlanságát.”472 Éhen Gyula, és az őt támogató városi képviselők többsége - egyetértésben a légszeszvilágítási társulat igazgatóságával, alapító tagjaival és régi részvényeseivel - felháborodottan vette tudomásul a kedvezőtlen fordulatot. A VEMR jogilag tiszta, erkölcsileg l69Tfc: 4,0 VaML SZT Cb. ír. Te. 13. légsz. ir. légsz. megv. ü. 471 Uo. 4|2 VaML SZT Cb. ir. Te. 13. légsz. ir. 1900. jún. 10-ei közgy., légsz. megv. ü.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 495/1900.; A légszesztársulat válsága. = Vvm., 1900. ápr. 5. 1. p.; Schindler, 1942. 160-171. p.; Baumann, 1981. 20-22. p. 161
