Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
A növekedés stimuláló vasútvonal hirtelen a további fejlődést akadályozó tényezővé vált, más magyar városok példájához hasonlóan. Szombathely keleti irányú terjeszkedését, illetve a vasúton túl formálódó városrész és az „anyaváros” szerves összekapcsolódását ugyan valóban megnehezítették a vasúti vágányok, de a dinamikus növekedést megállítani nem lehetett. A probléma megoldására műszaki megoldást kellett találni. A belvárosból a vasúton túli városrészre irányuló, illetve a Zanati úton a településről kifelé tartó személy- és kocsiforgalom 1899-ig a sínpárokat keresztezve bonyolódott. A vágányokon áthaladó gyalogosok és lovaskocsik állandó balesetveszélynek voltak kitéve, emellett a rendkívül nagy vasúti forgalom miatt a közúti közlekedés is gyakran akadozott, a külső városrész felé nem volt biztosított az állandó és zavartalan összeköttetés. Ezért döntött úgy a vonalakat kezelő Déli Vasúti Társaság, hogy a kocsiközlekedés átvezetésére alkalmas megoldásként a vágányok alatt aluljárót létesít. A nagy földmunkákkal járó építkezés lezárulta után az aluljárót 1899. június 5-én nyitották meg hivatalosan a forgalom előtt. A 4 m-es magasságú átjáró alatt 6 m széles kocsiút, és kétoldalt 2-2 m széles járda húzódott. A létesítményt a vasúti társaság szakemberei tervezték és kivitelezték, majd díjmentes használatra átadták a város kezelésébe. Az aluljáró átadásától kezdve a közúti és gyalogos forgalom a vágányok alatt bonyolódott, biztosítva ezzel a balesetmentes, folyamatos és szó szerint „zökkenőmentes” összeköttetést.382 A vasúton túli városrész és a MÁV járműjavító műhelyének jobb megközelíthetősége érdekében a személypályaudvartól északra is biztonságos átjárási lehetőséget kellett teremteni. A városi közgyűlésen 1900 nyarán vetődött fel, hogy egy újabb aluljáró létesítése szükségszerű lenne. A Déli Vasúti Társaság azonban ez esetben - valószínűleg költségtakarékossági okok miatt - egy egyszerűbb, ugyanakkor kevésbé kielégítő megoldás mellett döntött. A vasúti sínek felett egy vasszerkezetű felüljáró hidat építettek, amely csak a gyalogos közlekedés problémáját oldotta meg. Az 1900 decemberében átadott létesítmény az aluljáróval együtt máig is kizárólagos és kulcsfontosságú szerepet játszik a városrészek közötti közlekedés lebonyolításában.383 utcafásítás és parkosítás A kiegyezés idején Szombathelyen még nem létezett közpark, a városi utcákat és tereket nem díszítették fasorok. Mindössze a városon kívül, a nyugati irányba húzódó Hegy utca északi oldalán telepítettek az 1860-as évek elején egy 400 m hosszú hársfasort.384 A kopár közterek látványával naponta szembesülő polgárok a sajtó útján is hangot adtak elégedetlenségüknek: „Nekünk Szombathelyen a falak között sehol sincs egy kis árnyas helyünk, s ha azután sóhajtozunk, a városon kívül kell azt keresnünk.’’385 A sétálni vágyó polgárok - más lehetőségük nem lévén - leggyakrabban Öperint községen keresztül a várost nyugatról szegélyező dombvonulat irányába, a szőlőhegyre jártak az „üde lég élvezése végett.”386 A város lakossága a tulajdonos nagylelkűségének 382 A vasúti alagút megnyitása. = Vvm., 1899. jún. 8. 4. p. 383 VaML Szvk. Kjkv. 99/1900.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 902/1907.; A vasúti felüljáró elkészült. = Vvm., 1900. 98. sz. 6. p. 384 Bodányi, 1910. 222. p. 385 Befásitásról. = VL, 1875. ápr. 25. 1. p. 386 Egy kis kérelem. = VL, 1875. márc. 11. 2. p. 141
