Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
1895-től lendületesen megindult, frekventált helyzetéből adódóan a Széli Kálmán utcához hasonló, reprezentatív külsőt nyert.335 A sugárutat az oktogonnál keresztező VIII. számú, napjainkban Vörösmarty Mihály utcaként ismert útvonal megnyitásával kapcsolatos előkészületek szintén 1893-ban indultak meg, azonban ennek a keresztutcának a kifejlesztése az előzőnél jóval hosszabb időt vett igénybe. A 18 m széles, nagyjából E-D irányú főút a tervek szerint a Szent Márton utcát és a keleti városrész északi határát kijelölő Gyár utcát kapcsolta volna össze. A keresztutca déli, bevezető szakasza nagyjából egybeesett az egykori Szentmárton községből kiinduló, szabálytalan futású Harmat utca nyomvonalával, azonban ennek a résznek a megnyitását alaposan megnehezítette egy földtulajdonos makacs ellenállása, aki utcatérbe eső 564 öl2-es telekrészét nem akarta átengedni. Az utcanyitási társulat ezért 1893-ban kisajátítást kezdeményezett, s z eljárás lefolytatására jogosult város a hivatalos útnak megfelelően a vármegyén keresztül a kereskedelemügyi miniszterhez továbbította a kérvényt. A kisajátítási jog elnyerése, és a terület megszerzése után 1895-ben a VIII. számú utcának a Szent Márton utcától az oktogonig terjedő déli szakaszát egész hosszában megnyitották. Az északi irányú folytatás azonban újabb nehézségekbe ütközött, és a kijelölt nyomvonalon fekvő területek megszerzése ismét évekig elhúzódott. Az oktogontól északra eső útszakaszt csak 1897-ben tudták átadni. Az immár teljes vonalán megnyitott egykori Harmat utcát 1898-ban Vörösmarty Mihály utcának nevezték el, és ugyanebben az évben hagyta jóvá a közgyűlés az utca szabályozásának végleges terveit is. A kijelölt utcavonal kialakítása egyedül a déli részen gondot okozott, ahol a szentmártoni házak között nem állt rendelkezésre elegendő tér a széles utca bekötésére. A Szent Márton utcai torkolatnál a keleti oldalon álló kovácsműhely olyan mélyen benyúlt az utcatérbe, hogy a közlekedés csak egy 6 m-re összeszűkülő keskeny sávon bonyolódott. A kiszélesítéshez és az útvonal kiegyenesítéséhez az épület telkéből egy 100 öl2-es részt kellett megszerezni. Mivel azonban tulajdonosa irreálisan magas, 11.600 Ft-os eladási árat kötött ki, és a város ennyit nem volt hajlandó kifizetni, a kisajátítási eljárás megindítása elkerülhetetlennek látszott. 1899-ben azonban váratlanul kedvező fordulat állt be. A telket Hudetz József kőfaragó vásárolta meg, aki vállata, hogy az igényelt területet reális áron átengedi. Az adásvétel megtörténte után a kovácsműhelyt lebontották, helyét az utcatérhez csatolták. A szemközti, nyugati oldalon hasonló problémát okozott az ott fekvő ingatlan ferde vonalban futó, utcatérbe belógó része, illetve a telek végében álló pajta, amely 8 m-es útszűkületet idézett elő. A földterület tulajdonosa szintén Hudetz József volt, akivel ebben a kérdésben is könnyedén sikerült megállapodásra jutni. Az utca kifejlesztéséhez szükséges 120 öl2 területet csereszerződés keretében adta át. Ezzel a Vörösmarty Mihály utca egésze teljes hosszúságában és szélességében megnyílt.336 A keresztutcák közül sorrendben következőként a VIII. számútól keletre futó Xl-es jelölésűt (1993-tól Weither Károly utca) adták át, amely az eredeti tervek szerint a Gyár utcából kiindulva, déli irányba haladva csak a következő utcáig húzódott volna. 1895335 VaMLSzvk. Kjkv. 20/1893., 58/1893., 4/1895., 60/1895.; Az uj utczák megnyitása. = Vvm., 1892. aug. 20. 4- p-; Károlyi - Szendéleky, 1967. 34-37., 69. p.; Winkler, 1993. 42. p.; Feiszt, 1995. 40. p.; 336 VaML Szvk. Kjkv. 28/1893., 53/1893., 9/1895., 28/1897., 51/1897., 41/1898., 43/1898., 56/1898., 69/1898., 30/1903.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 38/1895., III. 11/1898., III. 267/1898., III. 539/1904.; VaML SZUT ir. Tuczentaller Lajos jel. 127
