Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Katona Attila: A ruha arisztokráciája. Izraelita belháború 1893-ből egy kőszegi skandalum apropóján
egyenesen az egység mellett demonstrálhattak."56 Arról persze nem szóltak, hogy mindez Radó Kálmán főispán a kormányzati intenciókat követő magatartásának volt köszönhető. Amit azonban nem tűrtek szótlanul, az Kutna Salamon viselkedése, aki az uralkodóval csak németül tudott beszélni. A király magyar alattvalóit magyarul szólítja meg, és ők meg nem tudnak válaszolni! (Sic!) „A ki nem tud [tudniillik magyarul az], maradjon otthon és tanuljon meg, de nem menjen a magyar király elé és ne kompromitálja a nemzet előtt, ha nem is az egész zsidóságot, de az egész ortodoxiát. ... A magyar ortodox zsidóság zöme nemcsak magyarul érez, - ezt teszi bízvást a kismartoni főrabbi is - magyarul beszél és gondolkodik is, és valóságos bűnt követ el saját maga ellen, hogy a király elé menő képviselői által a magyartalanság vádját kelteti fel maga ellen."57 Egyben arra a szerencsétlen összefüggésre is utaltak, hogy az ortodoxia és a magyarul nem tudás egy. Ez egyáltalán nem így van a német területeken, ahol egyébiránt műveltebb a rabbi kar is, mint Magyarországon. Az ortodox Zsidó Hiradó szerkesztője Viador - Weisz Dániel58 - aztán igazán vit- riolos tintába mártotta tollát. Egyrészt undok hazudozásnak tartotta a neológok békés együttműködését és az „einheitliche Confession”-ről szoló tételüket, másrészt megemlítette, hogy folyton piszkosnak írják le az ortodoxokat, és kifogásolják a rabbik kaftánját.59 Néhány hónappal korábban a neológ Szabolcsi Miksa „... a zsidóságtól elszakadt, idegen hitfelekezetnek ...”60 tartotta őket, ahol „... az ortodox közvetítő bizottság feje, egy tudatlan, de rafinált hajlamú lókupec."61 (Reich Koppel)62 Az ekkor kipattant vitában legmesszebb talán Pollácsek Sándor ment el, aki „A legújabb aristokratia” című cikkében azt fejtette ki, hogy új nemesség van születőben Magyarországon, az ötödik arisztokrácia: a ruha arisztokráciája, amely a pénz, a születési, a hivatalnoki és katonai után alakult ki. „A dolog csak alkalom. - írta a Zsidó Hiradóban - A zsidók arisztokratikus viselkedés dolgában tetszelegnek. Nem nagy múltú ez az arisztokrácia, a zöme a komoly munkának és polgári erényeknek a híve, de kétségtelen, hogy terjed a léhaság. ... A családfa velük kezdődik. Érdemet a pénzben és ruházatban keresik, a munkát maguk kerülik és mások munkáját, meg nem becsülik, előkelőnek csak oly foglalkozást találnak, mely a pénzköltésbe izzad meg. Az arisztokratikus előítéletekkel saturált zsidó érzi azt, hogy kicsinylik őt mások, - azt hiszi, hogy ennek így kell lenni, nem önérzetéhez fordult tanácsért, de úgy képzeli, hogy az emberiség helyzete hasonlít a létrához, melynek fokai vannak és kutatja, hogy ugyan ki az, aki még alatta áll s ha felfedez olyant, előítélete és gőgje nem kisebb, mint azoké, akik fölötte állnak, a legszánalmasabb pedig az a látvány, a mikor egyik is másik is kétségbeesett harczot vív, hogy a létrán egy fokkal magasabbra jusson. ”63 Pollácsek aztán az angol Disraelit citálta, aki szerint arisztokratikus faj a zsidó, mert egyedül ez őrizte meg Európában faji tisztaságát. Ma sokan ezt inkább láncnak tartják, 56 A zsidó küldöttség és fogadtatása a királynál. = Egyenlőség, 1893. szept. 22. 2-3. p. 57 Utóhangok a tószegi fogadtatáshoz. Utoljára szorították ki a felekezet sorából ó'ket. = Egyenló'ség, 1893. szept. 29. 2. p. 58 Weisz Dániel (1907) írói álneve. Gulyás Pál: Magyar írói álnév lexikon. A magyarországi írók álnevei és egyéb jegyei. Bp., 1956. 465. p. 59 A zsidók a király előtt. = ZSH, 1893. szept. 22. 1-2. p. 60 Szabolcsi Miksa: Ortodoxia és zsidóság. = Egyenlőség, 1893. júl. 7. 1-2. p. 61 Uo. 62 Uo. 63 Dr. Pollácsek Sándor: A legújabb aristokratia. = ZSH, 1893. okt. 6. (továbbiakban: Pollácsek, 1893.) 1 -3. p. 80
