Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)

A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Katona Attila: A ruha arisztokráciája. Izraelita belháború 1893-ből egy kőszegi skandalum apropóján

amitől most szívesen szabadulnának. Szerinte kialakult a zsidó gentry, aki nem dolgozik, de szívesen vizitál. Most még csak szórványosan, de már érezhető a zsidó arisztokrácia kinövése. Szembe kell szállni ezekkel a tendenciákkal, „... erélyesen kell tiltakoznunk, mert ezen társadalmi betegségnél ragályosabb és veszedelmesebb nem létezik, ez megtámadja vallásunk és fajunk létjogosultságát."64

A zsidóságnak a civilizációt, a humanitást és a polgári munkát kell képviselnie. „Magyarországon pedig hivatása minden erejével közreműködni a demokratikus polgári társadalom megalakítcisának munkájában.”65 „A zsidók helyzetének hőmérőjét a demokrácia erejében találjuk meg: ott a hol az állam a polgári társadalmon nyugszik, a hol nincs meg a kiváltságok kultusza, a hol nem sorakoznak az emberek osztály és rang szerint - ott nem fognak egymás ellen faj és vallás szerint sem sorakozni."66 Ne a ruhát vizsgálják, hanem a szívet és az elmét. Az előkelőséget a zsidóknál mindenkor a tudomány, léleknemesség és a becsületes munka adta. „A zsidóság minden érdeke az egyszerű polgári erények diadalához fűződik, tehát legyünk mi is polgári erényekben erősek."67

Pollácsek kritikája egyszerre szólt kora visszás társadalmi folyamatairól és a haladók, a neológok táborának a bírálatáról. Úgy látta, hogy a rendi struktúra fenntartásában, megerősítésében lettek érdekeltek a zsidóság egyes körei, akik parvenüként kiszakadtak igazi hagyományos közösségeikből és lényegében a teljes beolvadás híveivé váltak. Amit ajánl, az egy demokratikusabb vízió, azzal a megszorítással, hogy ezen alternatíva, a társadalmi integráció minden problémájával ő sem akart szembesülni.

Miként a bevezetőben is említettem, a kőszegi királylátogatás kapcsán az izraeliták vizitálásáról, a neológ fiaskóról a helyi lapok nem tettek említést. Elkötelezettségük a haladó tábor mellett egyértelműnek tűnt, és ez nemcsak az addigi cikkekből derült ki, hanem utóbb, 1897-ben az ortodox rabbi, Jungreisz Pál megválasztása kapcsán kialakult botrányból is.68

Az országos izraelita sajtónak csak alkalom kellett, hogy a köztük lévő heves indulatoknak, ellenszenveknek kifejezést adjanak. A kölcsönösen vádaskodásban nem maradtak adósak egymásnak. Az Egyenlőség a vitában is a közvetítő bizottság zsidófaló lapjának titulálta a Zsidó Híradót, amely „... rút antiszemita módon gyalázza, szidja, rágalmazza ...”69 70 71 őket. A Híradó az Egyenlőséget pedig nemes egyszerűséggel olyan lapnak nevezte, amely nem szeret „... igazat beszélni A hagyományőrzők hetilapja nem titkoltan azért alakult meg, mert elege lett a neológok formálta társadalmi képből, és ezen változtatni akartak. „Tűrtünk és hallgattunk. - írták első szerkesztőségi cikkükben. Ok üldöztek és lármáztak. Akna harezot folytattak ellenünk mi paralizáltuk a besúgásokat. ... Bevádoltak, gyanúsították hazafiságunkat, demonstráltak.”11 Az elmúlt évek során is az egymással való érintkezés, kontaktus szinte csak civakodó köntöst kapott.

64 Pollácsek, 1893. 1. p.

65 Pollácsek, 1893. 1-2. p.

66 Pollácsek, 1893. 2. p.

67 Pollácsek, 1893. 3. p.

68 Merénylet a magyar nyelv ellen. = Vvm., 1897. aug. 26. 5. p.

67 Utóhangok a kőszegi fogadtatáshoz. = Egyenlőség, 1893. szept. 29. 2. p.

70 Viador: Válasz „Egy kis helyreigazításra” = ZSH, 1893. okt. 6. 4. p.

71 Programunk. = ZSH, 1891. márc. 29. 1. p.

81