Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Mint cseppben a tenger. Adatok a szombathelyi Khon család történetéhez a 19. század első felében
a városi tanács korábban neki ítélte a lakhatási jogot, ám e döntést megváltoztatva, öccsét részesítették e kedvezményben. A vármegyei közgyűlés kivizsgáltatta az ügyet, és - a benyújtott vizsgálati jelentés alapján, amely szerint a testvérek özvegy édesanyjának akaratának megfelelően történt a módosítás - egyrészt helybenhagyta a városi tanács határozatát, másrészt az illetékes járási főszolgabírót megbízta, hogy vizsgálja ki a Khon Sámuel ellen felmerült uzsoráskodás gyanúját.62 Amint arról a későbbiekben szó lesz, Khon Sámuel és Khon Moyses ezek után nem maradtak Szombathelyen, hanem mindketten Szentmártonba költöztek. Itt és most a tények akárcsak vázlatszerű ismertetésétől is eltekintve összességében elmondható, hogy Szombathely mezőváros közgyűlése és tanácsa a 19. század elsír négy évtizedében folyamatos harcot folytatott a városban engedély nélkül lakni kívánó idegenek, és azon belül is elsősorban a zsidók letelepedése ellen. Az 1830-as években a város vezetése több alkalommal is megújította a zsidók - bármilyen rövid időre, például a vásárt megelőző napra történő - befogadását tilalmazó határozatát, amely egyértelműen arra utal, hogy azt a polgárok vonakodtak betartani. Mint az a Khon család előbb ismertetett - és néha persze nem egészen jogszerű - törekvéseinek határozott visszautasításából, tovább az izraeliták befogadását tiltó városi határozat folyamatos megújításából kiderül, Szombathely város a 19. század első négy évtizedében - egészen pontosan az 1840:29. te. életbelépése előtt - meglehetősen merev álláspontot tanúsított a zsidók városba való be- és letelepedésének megakadályozását illetően. Ennek megfelelően, a közgyűlés vagy a tanácsülés - néhány, egészen pontosan két kivételtől eltekintve - kategorikusan utasította vissza a városban lakhatási jogot kérő zsidók meg-megújuló kérelmeit, illetve toloncoltatta ki azokat az izraelitákat, akik a városban a tanács tudta és engedélye nélkül lakást vagy lakrészt béreltek. E tekintetben a Khon család lakhatási kérelmének, pontosabban az arra irányuló kérvények, hogy a család tagjai ne együtt, egy háztartásban, hanem külön éljenek a városban, konzekvens visszautasítása pontosan - mint cseppben a tenger - tükrözte Szombathely álláspontját e kérdésben. Az 1840:29. te. alapvető és előremutató változást hozott a magyarországi zsidóság életében azzal, hogy a Magyarországon született izraeliták számára lehetővé tette, hogy - amennyiben magaviseletük ellen kifogás nem merül fel - az országban bárhol letelepedjenek és lakjanak, szabadon kereskedjenek, gyárat alapítsanak, ipart űzzenek és gyermekeiket taníttathassák. E törvénycikkely életbeléptetése után néhai id. Kohn Löbl mindkét, a Szombathely melletti Szentmártonban élő fia, Sámuel és Moyses ismételten megkísérelte, hogy Vas vámegye székhelyén lakhatási engedélyt kapjon. Sámuel az 1842. március 5-ei tanácsülés elé terjesztett kérelméhez mellékelte egyfelől a város 1808. január 4-én kiadott végzését, amely szerint apja és testvére mellett ő is lakhatási engedélyt kapott, másfelől pedig a vármegye 1841. november 2-án megtartott közgyűlésének határozatát, amely szerint az ellene felhozott vádak - uzsoráskodás és különféle visszaélések - nem igazolódtak be.63 62 VaML Mkir. Kjkv. 2145/1838. 63 VaML Mkir. Kjkv. 2140/1838., 2132/1841.; VaML Mkir. Kir. 2132/1841.; VaML Szvkt. Krjkv. 830/1841-1842. 51
