Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Mint cseppben a tenger. Adatok a szombathelyi Khon család történetéhez a 19. század első felében
A tanácsülés egyrészt arra való hivatkozással, hogy Kohn Sámuelt - miután édesanyjával nem volt hajlandó egy háztartásban élni - először 1829-ben, majd 1838-ban is kitiltották a városból, továbbá azon megfontolásból, hogy - bár a megyei közgyűlés valóban nem találta bizonyítottnak az ellen felhozott vádakat, ám az illetékes járási főszolgabíró tiszti tudósításai és azok mellékletei szerint korábban hasonló visszaéléseket követett el - elutasította az izraelita kérelmét.64 Khon Sámuel 1843-ban immáron a megyei köz- gyűlésez fordult azon panaszával, hogy az 1840:29.te. alapján neki járó lakhatási jog gyakorlásában őt Szombathely város megakadályozza. Vas vármegye 1843. február 6-án megtartott közgyűlése bár arra való hivatkozással, hogy Khon Sámuel ellen uzsoráskodás, tolvajlás és orgazdaság vádja merült fel, helyeselte a város döntését, mégis megbízta az illetékes főszolgabírót, hogy vizsgálja ki az ügyet.65 Polányi János főszolgabíró által az 1843. augusztus 7-ei megyei közgyűlésre beterjesztett jelentésből kiderült, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Khon Sámuel az ellene felrótt vádakat elkövette volna. A vármegye ennek alapján úgy foglalt állást, hogy nincs akadálya annak, hogy Khon Sámuel Szombathelyen lakjon.66 Ezt követően Khon Sámuel minden bizonnyal Szombathelyen lakott, hiszen amikor 1846 őszén hatósági igazolást kért a várostól, kérelmével kapcsolatosan az 1846. október 3-ai tanácsülés a következő - és a Khon Sámuel ellen korábban felhozott vádakat ügyesen kikerülő - határozatot hozta: „... arról, hogy 1844ik év ótai itt lakta alatt ellene hatóságunk előtt semmi panasz fen nem forgott, közpecsét alatti bizonyítvány kiadatni megengedtetik.’’67 Ez kérelem arra enged következtetni, hogy Khon Sámuel ezidőtájt elköltözött, vagy legalábbis elköltözni szándékozott Vas vármegye székhelyéről. Kohn Sámuel idősebb öccse, a szintúgy Szentmártonban élő Kohn Moyses az 1841 • március 27-ei tanácsüléshez fordult kérelmével. Ebben leírta, hogy Szombathelyen született, ott nevelkedett és egy jó ideig ott is kereste kenyerét. Emellett kiemelte, hogy családja a városban régóta lakhatási joggal rendelkezik, amelyet a város oly módon korlátozott, hogy a családtagok egy közös házban és háztartásban kénytelenek élni. Utalt arra is, hogy öccse, Kohn Sándor a városban él. Kohn Moyses miközben kérvényében hivatkozott az 1840:29. tc-re, közölte azt is Ankerl Jakabnál már szállást és boltot, Tóth Mihály csizmadiánál pedig egy irhakészítésre alkalmas műhelyt bérelt.68 A tanácsülés Kohn beadványával kapcsolatosan a következő határozatot hozta: „... A folyamodó israelita az ő eddigi jó viseletét az illető törvényhatósági bizonyítvánnyal nem támogatván, de egyébként is veszedelmes csalfaságokban és uzsoráskodásokban megrögzött életmódja köztudományból bizonyos lévén, ebbéli kérelmének itten semmi esetre hely nem adatik.”69 A kissé nyers elutasítás nem szegte Khon Moyses kedvét, és alig egy héttel később megismételte lakhatási, iparűzési és kereskedési kérelmét. Arra hivatkozott, hogy Szenmtmártonban nem talált magának lakást, és ennek bizonyságául mellékelte az Ujváry Isvtán perjel a püspöki uradalom részéről kiadott hivatalos igazolását.70 Mindez azonban az 1841 64 VaML Szvkt. Ktjkv. 830/1841-1842. 65 VaML Mkir. Kjkv. 175/1843. 66 VaML Mkir. Kjkv. 1721/1843.; VaML Mkir. Kir. 1721/1843. 67 VaML Szvkt. Ktjkv. 609/1846-1847. 68 VaML Szvkt. Ktjkv. 843/1840-1841. 69 Uo. 70 VaML Szvkt. Ktjkv. 864/1840-1841. 52
